Hazánk kutyás ország: a lakosság felének van kutyája

A közelmúltban hazánkban is bevezetett angol állateledel márka, a Butcher’s Pet Care októberben közvélemény-kutatást készítetett a magyarországi kutyatartásról. Az eredmények szerint a kutyatartást leginkább a lakókörnyezet és a társadalmi státusz határozza meg. A falusi, alacsony lélekszámú településeken, családi házakban, illetve alsó középosztálybeli háztartásokban nagyobb arányban található kutya, mint máshol.

Legnagyobb arányban a községekben (59,5%), az 5-10 ezer fős településeken (68,4%), a háromfősnél nagyobb háztartásokban (54,3%), a 30-39 évesek korcsoportjában (53,5%), a férfiak (50,6%), és a szakmunkásképzőt (53,4%), vagy szakközépiskolát (53,6%) végzettek körében találhatóak kutyatartók.

A Butcher’s adatai nem igazolják azt a közkeletű feltételezést, hogy a kutyások között többen lennének a magányos, egyedülálló emberek, mivel az egyfős háztartásokban csak 42,9 százalékos arányban, a többszemélyes háztartásokban viszont 49,4 százalékos arányban van kutya.

A korcsoportok szerinti adatokban nincs nagy különbség (fiatalok: 49,1%; középkorúak 47,2%, idősek: 46,4%), bár a 70 év fölöttiek körében néhány százalékkal csökken a kutyatartók aránya (42,3%).

Igazán jelentős eltérést a lakókörnyezet (lakóépület, település) és az iskolai végzettség szerinti kategóriákban mértünk. A lakóházak típusa között van a legnagyobb különbség. A családi házakban lakó adatközlőinknek 57,5 százalékos, a lakótelepeken élőknek pedig 13,9 százalékos arányban van kutyájuk. A településnagyság szerinti bontásból kiderül, hogy a kisebbek, közülük is elsősorban az 5-10 ezer, és a 2-5 ezer lélekszámú településeken nagyobb arányú az ebtartás. Az ettől nagyobbaknál az arány már csökken, az 50 ezer főt meghaladó kategóriákban jelentős mértékben. A felsőfokú végzettségűek körében a legalacsonyabb a kutyatartók aránya (33,6%), ezen belül is főként az egyetemet végzettek csoportjában (19,6%).