„Én, reméljük, megúszom”
„A tanítóbácsi megmonta, ha nem hagyunk abba a: cigarettázással, gyárépítéssel, drogozással, gyilkosságokkal, megnézhetjük magunkat, mert az üvegházhatás többet nem mulik el a földről.”
Néha mulatságos, néha meghökkentő, ahogy a gyerekek látják a körülöttük lévő világot.
Marcello D’ Orta tanító nápolyi elemisták dolgozataiból állított össze egy kötetre valót Én, reméljük, megúszom címmel. Sokszor leveszem a polcról, főleg borús, emberpróbáló időszakokban.
E kis gyűjtemény tartalmazza az alábbi szösszenetet is, amelyben az egyik nebuló igyekszik visszaadni mindazt, amit egy komoly témáról, az üvegházhatásról hallott az iskolában. Nézzük, hogy sikerült!:
„A tanítód elmagyarázta az órán az „üvegházhatás” lényegét Össze tudnád foglalni?
Giustino azt álitja, hogy az üvegházhatás csak Olaszországra ér, de nem ért hozzá! Az üvegházhatás az egész világra ér, ez egy esernyőféleség, amiről visszaverődnek a napsugarak és fölmegy a hőmérséklet. Ezt az okot a környezet szennyeződés és a kábítószer okozza. A tanítóbácsi megmonta, ha nem hagyunk abba a:
– cigarettázással
– gyárépitéssel
– drogozással
– gyilkosságokkal
megnézhetjük magunkat, mert az üvegházhatás többet nem mulik el a földről.
Calabriában amugyis kopog a szemük az éhségtől, már csak az üvegházhatás hiányzik!”
(Az írás természetesen hibáival együtt került a kötetbe).
Forrás: Marcello D’ Orta: Én, reméljük, megúszom. Európa Könyvkiadó. Bp. 2001.
Hozzászólás zárolva.