Segíts anya, mert széthullik a család!
Eltűnőben van a család összetartó ereje, elszakadnak a rokoni szálak, s már nem csupán örömeiket nem osztják meg egymással, hanem a bajban sem biztos, hogy számíthatnának egymásra. Miért van ez így, s miért baj, hogy így van?
Sokat beszélnek ma a családmodell válságáról. De vajon az igazi családmodell valóban csak annyi, hogy anya, apa és gyerekek?
S hol vannak a nagyszülők, nagynénik, nagybácsik, unokatestvérek?
Eltűnőben vannak a nagy családi összejövetelek, amikor a két-három generációhoz tartozó rokonok – s nem csupán a le- és felmenők, hanem az oldalágiak is – rendszeresen összegyűlnek, egy-egy hétvégén, vagy ünnep alkalmával. (Manapság, sajnos, legfeljebb temetéseken találkoznak.)
S ezzel együtt eltűnőben van a család összetartó ereje, elszakadnak a rokoni szálak, s már nem csupán örömeiket nem osztják meg egymással, hanem a bajban sem biztos, hogy számíthatnának egymásra.
Miért van ez így, s miért baj, hogy így van?
Sokan hajlamosak a felgyorsult életvitelt, a munkával összefüggő leterheltséget, a földrajzi távolságokat felhozni okként.
Valójában azonban sokkal inkább érzelmi értékrendbeli – negatív – változások állnak a háttérben.
Az idősebb generációk – szülők, nagyszülők – nehezen veszik tudomásul, hogy a fiatal generációk az utóbbi évtizedekben korábban érnek, korábban akarnak önállósodni. Ezért nehezebben engedik el a fiatalok kezét, képletesen is, valóságosan is.
Aggódó szeretetükben változatlanul irányítani szeretnék gyermekeiket, unokáikat, saját életvitelüket, életvezetési módszerüket – mely az ő fiatalkorukban kétségtelenül bevált – kívánják szinte ráerőltetni a fiatalokra.
Másrészről – jó szándékból – azt szeretnék ha gyermekeik, unokáik többet érnének el, mint ami nekik sikerült: ezért olyan elvárásokat fogalmaznak meg, melyekkel ellentmondásba keverednek gyermekeikkel, unokáikkal.
A fiatal generáció pedig nagyon is öntudatos már 18-20 évesen, s szeretné maga irányítani életét. Türelmetlenné válik, ha szülei, nagyszülei nem értik meg, ha korlátozni akarják, s egyre jobban igyekszik lerázni magáról a „béklyókat”. A szálak szakadnak, s azután amikor valóban szükségük lenne egymásra, sokszor már nehéz újra egymásra találni. A fiatal ha bajba kerül nem mer szülőjéhez fordulni, hiszen könnyen megkaphatja: „én megmondtam”.
Hozzászólás zárolva.