A szerelemkeresés és érzelmi tőzsde

„Az a csábító a netes ismerkedésben, hogy nem kell küzdeni. És attól emberi az egész, hogy nincs szenvedés. Hiszen manapság senki nem szeret reménytelenül udvarolni, alibi-mozizni. Ha nem jön össze valaki, akad más helyette. Ezért aztán egy partner elvesztése már nem tét. Akkor nehezebb a dolgom, ha erős jellemű nővel akadok össze. Apait-anyait bele kell adni, s még így sem biztos a siker. De ha egy pasinak jó a szövege, övé a lány. És ha egy hölgy bejelentkezik valamelyik társkeresőre, majdnem biztos, hogy elcsábítható. Valakinek mindenképpen. Én például a dumámra építek. Hiába vagyok jóképű ugyanis, az alig 165 centimmel duma nélkül nem aratok sikert. Többször próbáltam diszkókban, bárokban ismerkedni, de sosem vettek észre. Átnéznek rajtam a lányok. Ahol az első pillantás dönt, lehetőséget sem kapok, hogy lenyűgözzem őket. Az internetes párkeresésben éppen fordított a helyzet. Őszintén beírom a paramétereimet, de ez ott nem érdekel senkit, ott a dumámra buknak. A tizenéves lányokkal például elég egyszerű a dolog. Szeretnek skalpokat gyűjteni. Ma akkor menő egy tinilány, ha sok pasit „gyűjt be”. A harmincas és negyvenes nők, hiába ők a legizgalmasabbak, kissé problémásak, hiszen többnyire kiábrándultak, ezért visszafogottabbak. Sok rossz házasságban élő nő menekül egyébként ide, a kiberrománc nekik is tuti siker, ráadásul még diszkrét is.”(a NOL nyomán)

A szív dolgaiban nincs racionalitás, nincs recept, hogy kit miért szeretünk, mit viselünk el a másiktól. S nincs másik olyan érzés, mint a kölcsönös szereteté, vagy a szerelemé. Mióta létezik férfi és a nő a földön, azóta egymásra vágynak, és vívják a csatát, melynek a két különböző személyiség a természetes okozója. Ez így van rendjén, és napjainkban egyre több a lehetőség, kevesebb az értelmetlen korlátozó szabály, tehát SOHA nem szabad feladni, bízni kell, mert aminek jönnie kell, az jönni fog…