A szervezet a fokozott stresszre meddőséggel reagál
„7 éve próbálkoztunk a férjemmel, már nagyon vágytunk egy gyermekre. Volt egy nőgyógyászati műtétem, de ezt követően is váratott magára a baba. Aztán elmentünk a férjemmel nyaralni Angliába, ahol végre sikerült mással is lekötni a gondolataimat, és csak a városban gyönyörködtem, akkor fogant meg a kislányom. Két évvel később szintén egy nyaralás alkalmával lettem várandós második gyermekemmel, úgyhogy valószínűleg nekem tényleg sokat segített, hogy kimozdultam a hétköznapok őrlődéséből. Máig azt vallom, hogy a hitem, a nőgyógyászaim segítsége, és a stresszmentes pihenés együtt segítettek abban, hogy két gyönyörű gyermekem szülessen…” – meséli egy anyuka.
Vannak azonban olyan időszakai a meddőségnek, amelyet szinte kivétel nélkül minden nő nehezen él meg. „Az asszisztált reprodukciós eljárások orvosi szempontból és pszichésen is több időszakra oszlanak” – kezdi Dr. Vereczkey Attila főorvos, meddőségi és endoszkópos specialista. „Általában a kivizsgálásokat követően – ha olyan jellegű a probléma -, megkezdődik a stimuláció, amely a hormonális hatások miatt sokszor lelkileg is megterhelő lehet. Ezt követően – ha orvosi szempontból indokolt, sor kerül a petesejtek leszívására és mesterséges megtermékenyítésére, amely után néhány napig kérdéses, hogy osztódnak-e az embriók. Ez az egyik legnehezebb része a várakozásnak, hiszen ezelőtt az időszak előtt sokat tehetünk megfelelő életmóddal és helyes táplálkozással, ebben a néhány napban azonban nincs más hátra, mint nagyon szorítani a siker érdekében. Ilyenkor sokat segíthetnek a stresszoldó technikák és a megfelelő külső támogatás. Néhány nap várakozás után, amennyiben van legalább egy olyan embrió, amely megfelelően osztódott, megtörténik a beültetés, és ezt követően két hét során válik el, hogy megtapad-e az embrió” – mondja Vereczkey doktor.
Ahogyan Süli Ágota pszichológusnő mondja, ezt az időszakot élik meg általában a nők a legnehezebben. „A legtöbben arról számolnak be, hogy nagyon szoronganak attól, nehogy bármilyen módon kárt tegyenek az embrióban, ezért sokan ilyenkor gyakorlatilag semmit sem csinálnak. A két hetes fekvés és bizonytalanság viszont nagyon megterhelő lehet, ezért érdemes – ésszerű mértékben elfoglalni magukat a reménybeli kismamáknak. Ha sok örömet okozó tevékenységet végeznek ez alatt az időszak alatt, az ugyanis kedvezően befolyásolhatja a fogamzásért felelős rendszert. Ráadásul, ha a szorongást sikerül valamilyen módon alkotássá formálni, akkor abból akár nagyon kifejező művek is születhetnek. Érdemes ilyenkor utat találni annak a folyamatnak, hogy a kavargó gondolatos és érzelmek szabad utat kapjanak vers, zene, festmény, vagy bármilyen más alkotás formájában. Bármi átfordíthatja a szorongást felszabadultságba, ami segít kifejezni azokat az összetett és sokszor ellentmondásos érzéseket, amelyek egy ilyen időszaknak a természetes velejárói” – hangsúlyozza a pszichológusnő.
Szerencsére ma már egyre több fogamzási problémával küzdő pár, illetve ezzel foglalkozó intézmény felismeri, hogy a pszichés támogatás milyen fontos ebben az időszakban, hiszen nem kötelező egyedül végigjárni ezt az időszakot, hanem bátran segítséget kérhetünk a szakemberektől. Ebben a megfelelő orvosi kommunikáció, illetve pszichológus mellett bármilyen stresszoldó technika alkalmazása, mint például stresszoldó jóga, masszázs, olvasás, illetve relaxációs kazetta hallgatása – is rengeteget segíthet – tudhattuk meg Higi Verától.
Összességében elmondható, hogy nagyon sokat tehet egy nő azért, hogy megkönnyítse a várakozás időszakát, és csökkentse a rá nehezedő nyomást. Ehhez azonban az kell, hogy ne érezze úgy, hogy büntetnie kell magát a gyermektelenségért. Sokat segíthet, ha megadja az esélyt annak, hogy még a mesterséges megtermékenyítés pszichés szempontból sokszor mesterkélt beavatkozásait követően is megértse, hogy nemcsak a jövendőbeli gyermekkel érdemes foglalkoznia, hanem a saját, és párkapcsolata jólétével is.
Hozzászólás zárolva.