Jirí Menzel: Gondolkodom…, mit is nem szeretek…?
Leggyakrabban széplányokra van gusztusa, de mihelyt megéhezik, leginkább a leveseket szereti, amúgy meg vadas, töltött hús, gulyás, a világon mindenütt ezt keresi
A magyar bort és a bablevest szereti a legjobban
Dupla presszó nélkül ön sem kezdi el a napot, de a kávét megelőzően megreggelizik. A dzsem, a péksütemény, a sonka és a szalámi nem maradhat el, sőt a gyümölcs sem.
A gyümölcsöt gyerekkorom óta szeretem. Az ötvenes években csak nyáron ehettem, télen nem volt semmi. Apám negyvenhétben eljutott Franciaországba, és onnan hozott szárított banánt. Nem siettünk megenni. De emlékszem, mindkét nagymamám kertjében rengeteg egres és ribizli termett. Aztán jött az eper, a cseresznye, a körte, a szilva. Paradicsomi kert volt mindkettő. A nyári szünet végére úgy teleettem magam, hogy az iskolaévet rendszerint hasmenéssel kezdtem. Aminek azért örültem, mert nem kellett komlóbrigádra mennem.
Mi az, amit egyáltalán nem szeret? De annyira nem, hogy el lehetne vele űzni otthonról.
Gondolkodom…
– …ne gondolkozz, én majd mondom – csap le a kérdésre Olinka. – A karfiolt egyenesen utálod.
– Tényleg! Még a szagát se bírom.
Desszert?
Nekem minden desszert, amit Olinka főz. Eláruljam, miért vettem feleségül? Mert szakácsként is helytállt. Nemcsak szeretni – főzni is tud!
– És hogy sokáig főzhessek neki, minden reggel ágyba hozza a reggelit. A frissen facsart gyümölcslé akkor is ott van a tálcán, ha rohannia kell valahová. Kelhet bármilyen korán, azt mindig elkészíti. De én is igyekszem a kedvében járni. Jirka a legjobb példa arra, hogy a férfi szívéhez a gyomrán keresztül vezet az út.
SZABÓ G. LÁSZLÓ
Hozzászólás zárolva.