Miért mi vagyunk a legjobbak káromkodásban?
Tucatszám hallunk az emberi együttélés során alantas, szitkozódó, obszcén, káromkodó, átkozódó szövegeket utcákon, tereken, tömegközlekedési eszközökön, a médiában, sőt, közéleti szereplők közötti szóváltásban is.
„F. Péternek nyelve kivonatván, elmeccetett, azután az akasztófára szegeztetett, végre feje vétetett az Isten ő Felsége ellen való rendkívülvaló sokszori káromkodásáért.”
Ha ez a büntetés még ma is élne, vajon hányan szaladgálnánk most fej és nyelv nélkül?
Hozzászólás zárolva.