Riport Török Ádámmal
Török Ádám és a Mini épp, hogy leszállt a repülőről Svájcból hazafelé, és már mentek is a TomTom stúdióba, hogy legújabb stúdióalbumuk felvételeit elkezdjék.
– Szervezésben éreztél különbséget?
– Nagyon korrektek. Mint a svájci óra olyan pontosak. Ha fél ötkor van beállás akkor fél ötkor ott vannak, ha ötre mondják, hogy hozzák a pénzt akkor az ötre ott van. Csináltam én ezeknél nagyobb bulikat is itthon, fesztiválokat ilyesmiket, de én szeretek ott lenni. Nagyon korrekt emberek és nagyon becsülöm őket. Ők is nagyon megbecsülik az iparosokat. Mi iparosok vagyunk, ők tudják, hogy mit tudunk és ezt megbecsülik, szeretik amit csinálunk.
– Volt időtök körülnézni?
– Mi már ismerjük ezt a vidéket. Thun a világ egyik legszebb helyén van. A Jungfrau régió a világ leghíresebb helyei között van, két tó találkozásánál. Hatalmas hegyek közt fekszik. Ilyen síkvidéki embereknek mint mi vagyunk, valami monumentális érzés. Valahogy megszáll az ihlet amikor a hatalmas hegyek között vagyok ezen a csodálatos környéken. És hát valami borzalmasan drága üdülőparadicsom. A legnagyobb extrém sport centrum amit láttam. Ha az ember mer siklóernyőzni, mint ahogy én nem merek, valami csodálatos lehet. Bátorság kell hozzá, meg rengeteg pénz. Engem már vittek fel repülővel, és fantasztikus volt.
– Mi volt a legjobb élmény az úton?
– Régi svájci zenész haverokkal találkozni, eljöttek a családjukkal és nagyon jót buliztunk. Jó találkozások voltak, rég láttam oket.
– Egy egy ilyen külföldi túra az neked csak munka, tahát csak játszol, vagy gyűjtesz is ihletet, tapasztalatot?
– Nekem rendkívül sokat adott ez a svájci kapcsolat pályafutásom során. A 80-as évek végén kezdődött a kapcsolat, és rendkívül sokat tanultam. Ott vettem észre, hogy a blues-rock megint visszajött. Itthon nem érzékeltem. Az első turnémon láttam, hogy mekkora ereje lett megint a bluesnak. Ennek megfelelően alakítottam a pályafutásomat amivel sikerült is visszajönnöm a köztudatba a Rabbocska nevű együttesemmel. Egy marha nagy lökést adott. Meg ellestem rengeteg zenei fogást a srácoktól. Ezektől a svájci zenészektől akikkel most már 15 éve dolgozom. Tom Beck, a dobos, boris Pilleri, mind világszínvonalú zenészek. Tom Beck most nem is volt ott, hanem éppen a Status Quo-val turnézott Angliában. Csak az utolsó napra toppant be és csodálatos dolgokat mesélt az angol szakmáról, a szervezettségrol a 8-10 ezres bulikról. Más dimenzió még Svájchoz képest is.
Hozzászólás zárolva.