Egy fiatal nő útmutatója az élethez
„Ha tudnátok, mennyi időt töltöttem azzal, hogy a nézők szemével próbáltam méricskélni a seggemet, meg lennétek DÖBBENVE azon, hogy egyáltalán elértem valamit.” Ilyen indítással csak imádni tudunk egy könyvet! A szerző Lena Dunham, akit a csajok című sorozatból ismerhetsz.
„Nem vagyok szexszakember, sem pszichológus, ahogy dietetikus sem. Nem vagyok 3 gyerek anyja, és sikeres harisnyaüzletláncom sincs. Viszont olyan lány vagyok, akit nagyon is érdekel, milyen, ha »mindened meglehet«” – vallja a szerző, Lena Dunham. Könyvében az összes csajosnak mondott témát szóba is hozza, a pasiktól kezdve az ideális testképen át egészen a karrierig, minden előkerül.
2012 őszén az egész sajtót lázban tartotta a kérdés, hogy a „kivételes irodalmi tehetségként” beharangozott Dunham írásban is beváltja-e majd a hozzá fűzött reményeket. Nem is csoda, hogy a Random House kiadó rekordösszegű 3,7 millió dollárt fizetett Lena Dunham első könyvének jogaiért. Dunham huszonéves barátnőkről szóló sorozata, a Csajok melynek Lena nemcsak kitalálója, de írója, rendezője és főszereplője is egyben, abban az évben a legnagyobb tévés szenzációnak számított − a „vakmerő”-től a „generációs”-ig mindenféle hangzatos jelzővel illették.
A Not That Kind of Girl 2013 szeptemberében jelent meg Amerikában, itthon Nem olyan csaj – Egy fiatal nő útmutatója az élethez címmel mostantól magyarul is olvasható. A szerző könyvében kendőzetlen őszinteséggel, fanyar humorral és jelentős adag öniróniával beszél életről, halálról, szexről, testképről és szorongásról. Ötfejezetnyi esszében veszi sorra a férfiakat akikkel lefeküdt, bepillantást enged legtitkosabb és legmegalázóbb dokumentumába, a fogyókúrás kalórianaplójába, elárulja, miért szereti New Yorkot. Nyíltan beszél leszbikus nővéréhez fűződő kapcsolatáról, hogy milyen volt az első szexuális élménye és miért gondolja azt, hogy megerőszakolták.
„A tehetséges Lena Dunham nemcsak egy jó megfigyelő pontosságával fogalmaz, de egyfajta távolságtartással, nosztalgiával és az idősek bölcsességével írja le (nem is oly sokkal) fiatalabb önmagát és világát. Saját történetét néha zavarba ejtő részletességgel feltárva olyan könyvet írt, amely épp annyira éleslátó és őszinte, mint amennyire vicces.” – írja Michiko Kakutani, The New York Timesban.
„Különös ereje van annak, ha feltárjuk a hibáinkat, hogy mások is meglássák bennük a viccet, és hogy hatalmat szerezzünk felettük. Dunham tisztában van ezzel az erővel, és a hasznára fordítja.” – méltatja a The Washington Post
Hozzászólás zárolva.