Facebook hozzászólás
923

Gyilkos kenyérfalatok a vízen

Felesleges és nagyon veszélyes a vízimadarak etetése télen is! Gyakorta ezt még az alapvetően jó szándékú emberek sem tudják – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület oldalán! Valójában azzal segítünk, ha nem dobálunk nekik például kenyérdarabkákat a vízbe. Ellenkező esetben a szárnyasok pusztulása lehet a vége. 

A vízimadarak életmódja és téli túlélési szabályai alapvetően térnek el a klasszikus etetőket látogató énekesmadarakétól. Az egyoldalú kenyér és egyéb értéktelen „táplálék” diéta megbetegíti a madarakat, ezek egyik formájának külön neve is van: angyalszárny-betegség.

Angyalszárny-betegsegben szenvedő fitala bütykös hattyúk, Kép: Lukács Kata
Angyalszárny-betegsegben szenvedő fitala bütykös hattyúk, Kép: Lukács Kata

A mesterségesen fenntartott táplálékbőség kikapcsolja a téli túléléshez nélkülözhetetlen vonulási viselkedést, növeli a zsúfoltságot, a madarak közötti agressziót és az ebből is eredő sérülésveszélyt.

A sokszor jószándékú emberi lépés önfenntartó életre nem alkalmas területekre is nagy mennyiségű vízimadarat vonz, ezzel elősegíti a fertőző betegségek terjedését, ami különösen a madárinfluenzakapcsán jelent óriási kockázatot, szennyezi a környezetet, növeli a vizek szervesanyag-terhelését és az ebből eredő eutrofizációt, vagyis úgynevezett elmocsarasodás.

Madáretetés, a chipsek még a kenyérnél is veszélyesebbek, Kép: Orbán Zoltán
A chipsek még a kenyérnél is veszélyesebbek, Kép: Orbán Zoltán

Az etetés kapcsán leginkább érintett hattyú-, réce- és lúdfajok változatos, alapvetően zöld növényi részekből: füvek, levelek, hajtások, gyomok, vízi- és kultúrnövények magjából álló táplálékukat a gyepeken, szántókon legelészve, nyárom a víz felszínéről és a víz alatt is keresgélve szerzik meg.

Kiscipőt, kiscipőt, no meg egy kis magot, kis magot
Több száz madárfaj él Magyarországon, ám ezeknek csak egy kisebb része kerekedik fel ősszel, és költözik melegebb, tájakra. A többiek nálunk igyekeznek átvészelni a telet. Sőt, vannak olyan fajok is, amelyek még északabbról költöznek hozzánk ilyenkor. Ilyen például a fenyőpinty, a csonttollú vagy az élénk narancssárga tollazatáról felismerhető süvöltő.

Ezeknek a vízimadaraknak közös jellemzője, hogy számukra a víz nem csak táplálkozó-, de a szőrmés szárazföldi ragadozóktól védett pihenő-, fürdő-, ivó, mindenekelőtt pedig szinte egyedüli, biztonságos éjszakázóhelyet jelent.

Meg kellene értenünk, hogy a vadon élő állatoknak nem a „szeretetünkre”, hanem értő, a saját szabályaik szerint élni hagyó, szemlélődő tiszteletünkre van, lenne szükségük!

Éppen ezért a vízimadarak esetében a SOHA, SEHOL, SEMMIVEL NE ETESSÜK őket alapelv betartása jelenti a legjobb, az állatok érdekeit leginkább szem előtt tartó magatartást!

(Forrás: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület)

 



Facebook hozzászólás
További cikkek

Hozzászólás zárolva.

KUL-TOUR

1 / 158

ÉLET-MÓD

Kedves Olvasónk!
Ha érdekli ez a téma, és szeretne heti hírlevelet kapni a témában, vagy értesítést a megjelent új cikkekről, kérjük, adja meg nevét és e-mail címét!