Kalandos sorsú dombói vár és kincsei – ma
A dombóvári vár dél-keleti pillérének műemléki helyreállítását is előkészíti a vár területén folyamatban lévő ásatás, amelyek munkálatai alatt jelentős közép- és török kori lelet került elő. A kutatás, amelyet most harmadik éve végeznek a dombóvári önkormányzat megbízásából szegedi régészek, idén elsősorban a vár külső védműveinek feltárását és a még álló pillér állagmegóvását szolgálja – mondta Berta Adrián ásatásvezető régész az MTI-nek.
A tavalyi feltáráson sikerült tisztázni a vár alaprajzi elrendezését és főbb építési periódusait – mondta a régész. Eszerint a dombói vár vagy az Anjou-kor legvégén vagy a Zsigmond-kor elején épült fel, ebben az időszakban a várfalon belül egy téglalap alaprajzú udvar és az északi oldalon egy palotaszárny állt. Néhány évtized múlva a nyugati oldalon egy nagy méretű kaputorony, a várudvar déli részén pedig egy új palotaszárny épült. A vár utolsó nagy átépítése és kibővítése 1520-ra tehető.
A mostani ásatáson három szelvényt nyitottak, és tovább folytatták a kaputorony nyugati bővítményének kutatását. A szakember ismertetése szerint új információ a vár építéséről, hogy hogy már az első időszakban, a 14. század végén a várat palánk övezte, amelyet a 16. században váltottak fel téglafallal.
A kutatás azonosította az állagmegóvásra szoruló dél-keleti pillér mellett a már elpusztult pillérek helyét. Erre azért volt szükség, mert a műemléki helyreállítás egyik lehetséges módja, hogy a két szomszédos pillért visszaépítik, dongaboltozattal a megmaradt falrészlethez kötik, valamint részben helyreállítják a mögöttük futó falat. Az ásatáson előkerültek a nyugati kapuszárny bedőlt faldarabjai is, amelyek a vár felrobbantásának módjáról árulkodnak; a várat – más magyar erődítményekhez hasonlóan – 1702-ben császári parancs alapján rombolták le.
A szelvényekből nagy számú késő középkori és török kori leletanyagot hoztak felszínre. Előkerültek a Morvaországból származó losticei, valamint török kori bosnyák kerámia darabjai és kínai porcelántöredékek is. A fémtárgyak között érdekesség egy pontosan még nem azonosított rendeltetésű bronz koronglemez, amely vélhetően egy reneszánsz óra része lehetett. A leletek között több ékszer – borostyán gyűrűkő, arany fülbevaló -, és faragott kő van. Ez utóbbiakhoz tartozik egy utólag beépített címertöredék, amelyen egy angyalszárny részlete látható; elképzelhető, hogy a Dombai család címere lehetett – jegyezte meg a régész.
A dombóvári vár 1543-tól 1686-ig volt török kézen és a hódoltság 150 éve alatt fokozatosan jelentéktelenült el, az ott állomásozó, eleinte 300 fős katonaság a török megszállás végére 50-60 főre csökkent. 1656-ban Nádasdy Ferenc gróf megadóztatta Dombót és a környékbeli falvakat, ezért III. Ferdinánd császár neki adományozta a még török kézen lévő várat. Nádasdyt 1671-ben a Wesselényi-összeesküvésben való részvételéért kivégezték, a várat annak visszafoglalása után I. Lipót császár 1691-ben Eszterházy Pál hercegnek adta kárpótlásul az elmaradt nádori jövedelmeiért. Az épület anyagát a hercegi család építkezésekhez használta fel, a várból jelenleg a dél-keleti pillér mellett egy északi falszakasz áll.
Hozzászólás zárolva.