Kiscipőt, kiscipőt, no meg egy kis magot, kis magot
Madárbarátok, figyelem, indul az etetési szezon! Több száz madárfaj él Magyarországon, ám ezeknek csak egy kisebb része kerekedik fel ősszel, és költözik melegebb, táplálékban gazdagabb tájakra. A többiek nálunk igyekeznek átvészelni a telet. Sőt, vannak olyan fajok is, amelyek még északabbról költöznek hozzánk ilyenkor. Ilyen például a fenyőpinty, a csonttollú vagy az élénk narancssárga tollazatáról felismerhető süvöltő. Gondoskodjunk róluk!
1890-ben indult el Magyarországon az úgynevezett települési madáretetési mozgalom. Egyedülálló élményt kínál a mintegy ötven etetőlátogató madárfaj megfigyelése – akár a nappaliból, a konyhából.
A madarak többsége egy átlagos telet emberi segítség nélkül is át tud vészelni, de az etetés nagy könnyebbséget jelent számukra, és jóval kevesebben pusztulnak el közülük. Aki november–decemberben belekezd az etetésbe, az folyamatosan, legalább a tartós fagyok elmúltáig folytassa is azt. A gyakran csak néhány tíz gramm tömegű állatok akár egy nap alatt is elpusztulhatnak, ha nem találnak az etetőben táplálékot. Ha már odaszoktak, akkor nem mennek máshova, még akkor sem, ha a szomszédban „terülj-terülj asztalkám” várja őket.
Az etetők madárforgalma elsősorban a tél keménységétől, ezen belül is főleg a hótakaró vastagságától és tartósságától függ. Enyhe teleken az etetőket látogató madarak faj- és egyedszáma gyakran csak fele, harmada a megszokottnak. Az énekesmadaraknak adható téli madáreleségek 3+1 csoportba sorolhatók:
- napraforgó, amibe apró szemű kölest is lehet keverni;
- állati zsiradék (háj, faggyú, főzéssel sótlanított szalonna, cinkegolyó);
- alma (gallycsonkokra szúrva és földre szórva)
- és bogyók (vadszőlő, borostyán, tűztövis, nyugati ostorfa, fagyal); plusz ivó- és fürdővíz, a befagyott itatókban a naponkénti vízcsere.
Bármi mással kísérletezni felesleges, és a madarakra nézve kockázatos lehet!
(Forrás: http://www.mme.hu)
Hozzászólás zárolva.