„A japán ételektől boldogabb leszek” – mondja Schreiner Gábor

• Jó ideje elég komoly kultúrája lett nálunk a japán konyhának, kiváltképp a sushinak, de ha valaki nem szereti, azt mivel próbálod meggyőzni, hogy sokat veszít, ha nem fogyasztja ezeket az ételeket?

• Ha azért nem szereti, mert kóstolta, akkor semmivel. Ha úgy mondja, hogy sosem kóstolta, akkor viszont teszek energiát a meggyőzésbe, mert szerintem valóban sok minden kimarad azok életéből, akik valamiért idegenkednek a halaktól és úgy általában a tenger gyümölcseitől. De azért senki ne erőszakolja meg magát, le lehet élni ezek nélkül is egy életet – csak nem érdemes. Jó persze viccelek, az viszont komoly, hogy a japán konyha fantasztikus, noha amikor először került a számba nyers hal, minden erőmet össze kellett szednem, hogy ki ne köpjem…

• És miért nem tetted meg?

• Udvariasságból. Nem szeretettem volna megsérteni a velem szemben álló hölgyet. Akkoriban kerültem az első magyarországi japán étterembe és ezt, mint ínyencséget kínálták nekem. Sok idő telt el, mire én is megéreztem ezeknek az ételeknek a kifinomultságát, az igazi értékét, de megérte.

• Hogyan kerültél oda, ha magad sem ismerted ezt a világot?

• Egy furcsa döntés apropóján. Két étterembe hívtak akkoriban. Az egyik a belvárosban volt, a másik a a Rózsadombon és mivel Békásmegyeren laktam, ez utóbbi volt közelebb, ami nem mindegy, egy éjszakai végzésnél, vagy hajnali kezdésnél. Ezért döntöttem a japán mellett. Pedig tényleg semmit se tudtam róla. Mindent ott sajátítottam el, a lehető legautentikusabb módon és még az ételek neveit is megtanultam japánul. Ez később elég jól jött.

• Legalább a halat szeretted?

• Bevallom, én az édesvízi halakat nem kedvelem.  A halászlé jöhet, de a pontyot, harcsát főételként kerülöm.

Egyébként nem vagyok válogatós, nemcsak a szakmám miatt, hanem azért sem, mert egyszerű családból jövök, ahol azt ettük, ami volt. Most se csinálok abból központi kérdést, mit lesz ebédre, vacsorára. Bár az is igaz, hogy ha japán fogást eszem, érzem, hogy a testem boldog lesz tőle.

• Még senkitől se hallottam az étel ilyesfajta dicséretét.

• Tudom, kicsit furcsán hangzik, de tényleg olyan, mintha a szervezetem megköszönné. Az nem csak duma, hogy a japán konyha mennyire egészséges, valószínűleg ezt érzékelem én is. Elég megnézni, milyen sok a 100 év feletti ember a japánok között. A taxis, aki engem vitt a reptérről a városba, amikor Tokióban jártam, elmúlt nyolcvan, de ötvennek se gondoltam volna. Szóval valamit tudnak! De meg kell mondjam, jobb itthon vezetni egy japán éttermet, mint ott élni, mert a stressz olyan iszonyatosan érzékelhető, hogy én magam is állandóan ideges voltam tőle. Örülök, hogy eljutottam oda, de nem költöznék Japánba.

• Máshova igen?

• Ha nem itt élnék, akkor Olaszországba mennék. Imádom a nyelvet, az embereket, a szépségét, na és a konyháját is!

• Jobban, mint a japánt?

• Ne akarj csőbe húzni! Máshogy. Számomra három ízvilág a meghatározó: a kínai, az olasz és a japán. Hol egyiket, hol másikat kedvelem jobban. Mivel egy japán éttermet vezetek, nyilván ezt preferálom.