A gyermekágy III. Érzelmi-hangulati zavarok

                                                „Hittem, hogy hitványabb lettem én,

                                                  akin az idő csak tovább fut át

                                                  és úgy magasztaltam a minden-embert,

                                                  mint akinek

                                                  csak magyarázták a megvolt csudát.”

                                                                        (József Attila)

Ez a kiélezett krízis helyzet fokozott figyelmet, és természetesen ismereteket is igényel nemcsak az anya, hanem férje, és a tágabb család részéről is. A környezet tagjai – és a csecsemőjét gondozó édesanya is – általában megelégszenek kezdetben a fáradtság-pihenés, majd a beletanulás biztatásával, holott ez az időszak sok „tanulnivalót” igényel, és a közös tanulás (anya-gyermek, apa-gyermek, anya-apa kapcsolat és a tágabb családi kapcsolatrendszer) eredménye jelentős hatással van nemcsak az aktuális, hanem a későbbi családi életre, sőt döntő jelentőségű a gyermek személyiségfejlődése szempontjából is.

A gyermekágyi érzelmi-hangulati élet zavara (baby blues, gyermekágyi depresszió, gyermekágyi pszichózis) közös jellemzők és különbségek

A gyermekágyi érzelmi-hangulati zavarok formái:

–         baby blues: a szülés után 1-2 héten belül jelentkezik,1-3 napig tart, de ismétlődhet és a szülő nők 7O-8O%-át jellemzi,

–          a gyermekágyi depresszió: általában a szülés után 2-3 hónappal jelentkezik, kezdeti hullámzás, majd a tünet fokozódása a jellemző és a szülőnők kb. 2O%-át érinti,

–         a  gyermekágyi pszichózis egy éven belül jelentkezik és a szülésen átesett nők 2-3 ezrelékét érinti.

(Eddigiek során a gyermekágyi pszichózisról még nem szóltunk, mert előfordulási gyakorisága alapvetően nem tér el a az azonos életkorú, de nem az anyaság kezdetében lévő nők megbetegedési arányától.)

Mindhárom érzelmi-hangulati élet zavarban az a közös, hogy az anya önmaga anyaságának elemzésével, e körüli tépelődéseivel van elfoglalva. Általában nehezen beszél önelmarasztalásáról, szégyelli, hogy „rossz” anya. Tele van önváddal. A három kórforma lényegesen eltér egymástól, nemcsak időbeni lefutása, hanem a drámai mélység szerint is. Megtévesztheti azonban a laikus, az anya környezetében élő személyeket, hogy a gyermekágyi érzelmi-hangulati zavarban szenvedő nők – mindhárom kórforma esetében – gondolati-emocionális szinten az anyaságukkal negatív szinten vannak elfoglalva: az önelmarasztalás és az alkalmatlanság és önvád körül forognak, erre az érzésre egyre jobban beszűkülnek. A beszűkült „fásultságot” dührohamok is váltogathatják. Haragszik férjére, más családtagokra, mert egyedül hagyták. Haragudhat 2-3 hónapos csecsemőjére is, hogy „rossz” gyerek. Cselekedetei lelassultak. Csecsemőjével kapcsolata színtelen, időszakos hangulati hullámzásokkal: jóvátételi ömlengések, esetleg dührohamok „színezhetik” az anya-gyermek kapcsolatot. Egyre inkább a tépelődés kerül olyannyira előtérbe, hogy a tevékenység akadályává válik.