Álmaink városa: Párizs!

Nevezik a fények városának, a szerelem városának, a divat fővárosának, s még számtalan jelzőt is illesztenek hozzá.Vajon miért olyan vonzó ez a város? Mitől alakult ki olyan imázsa, mely életkortól, társadalmi helyezettől, iskolázottságtól függetlenül olyan vonzó, hogy több tíz millió turista keresi fel évről-évre?

Csak reklámmal nem lehet ilyen hatást elérni, s a marketing szakemberek is igazolják, az imázs kialakulásában a szájpropagandának komoly szerep van.

Szerencsés vagyok, szemtelenül sokat jártam Párizsban. Módom volt bebarangolni a város ismert és kevésbé ismert helyeit, többször is. Azt is készséggel elismerem elfogult vagyok, szeretem minden zegét-zugát. Ám éppen ezek alapján, s anélkül, hogy felsorolnám mindazokat az elemeket, melyeket prospektusokból is megismerhetnek, azt gondolom Párizs legfőbb vonzereje a hangulata.

Pontosabban nincs még egy olyan város talán, amelyiknek annyiféle hangulata lenne, mint Párizsnak. Ha az ember csak úgy elindul egy pontról, és sétál néhány kilómétert pontosan érzékelheti ezek a hangulat váltásokat az egyes kerületek, negyedek között. A hangulatváltás mögött elsősorban stílus ( s nem is csak építészeti) váltások állnak.

Hogy érzékeltessem mondandómat, tegyünk egy képzeletbeli sétát.

Kiinduló pontnak válasszuk a híres Étoile teret. A diadalív nem csupán a maga impozánságával lenyűgöző, hanem tökéletes kapocs a térre befutó 12 sugárút között. A hömpölygő autófolyamok sokak számára riasztóak, ám ha az ijedtségen túltesszük magunkat érezzük a város lüktetését, mintha Párizs szívének közepén lennénk. Utunkat folytassuk a nem kevésbé híres Champs-Elysées-n, amely mára inkább az üzleti-pénzügyi világ kirakatává vált, ám tartalmában is, hangulatában is pontosan jelzi, Párizs az üzleti világ fontos ütőere.

A sugárút végén, a Concorde tér közepére érdemes beügyeskedni magunkat, a két szökőkút közé, hogy érezzük a szimmetrikus szépség, az elegáns és távlatokat nyújtó térrendezés hangulatát, ha körbetekintünk. A rue de Rivolin tovább sétálva egyik oldalról a Louvre-ból és a Tuileriák kertjéből árad a királyság és a fenségesség hangulata, a másik oldalról pedig az egykori nagypolgári házak kissé mint ha az úrhatnámság érzését közvetítenék. Ha rue de Castiglione-n balra fordulunk néhány méter után elérjük a Vendome teret, melyből nem csupán árad, hanem földhöz is szögez az elegancia hangulata. Pontosan igazolva azt, hogy a nemes egyszerűség a legelegánsabb. Semmi hivalkodó pompa, felesleges díszítés – s mégis érezzük az igazi eleganciához más is kell, nemcsak sok pénz.