Egy igazi hungarikum, amelyet minden magyar imád…
Éppen szaloncukrot majszol? Isteni zselés, kókuszos, marcipános? Honnan ered az a szokás, hogy ezt a finom, szép édességet a karácsonyfánkra akasztjuk? És eredetileg miből készült a finomság? Egy csillogó karácsonyi „karrier” részletei következnek…
Tudta, hogy a szaloncukor kifejezetten magyar édesség? Ha tehát külföldön talál dobozokkal ebből az isteni édességből, az vagy Magyarországon készült, vagy az adott helyen a magyarok honosították meg. De hogy a hazai cukrászok honnan is vették az eredeti cukor receptjét, azt még nem sikerült pontosan kideríteni: egyes források szerint ugyanis a szaloncukor eredetije egy francia finomság, a fondantcukor, amely valójában kikristályosított cukormassza. Mások szerint német bevándorló cukrászok hozták magukkal a nyalánkságot.
A 19. században jelent meg a csillogó sztaniolba és selyempapírba csomagolt cukorka, amelyet a korabeli tehetős polgárok karácsonyfájukra akaszthattak, ám divatossá csak a századfordulón vált – de akkor nagyon. Akinek nem volt pénze a közel sem olcsó édességre, az mást csomagolt szép papírba, s díszítette vele lakását: gyümölcsökkel, aszalt gyümölcsökkel, süteményekkel.
A huszadik század elején beindult a szaloncukor ipari gyártása is, kifejezetten erre tervezett gépekkel rojtozták a fehér selyempapírt, amelyre talán még mi is emlékszünk, hiszen csak az utóbbi években tűnt el teljesen a kétrétegű csomagolás. A 1920-30-as években érte el csúcsát a választék, legalább annyi félét lehetett kapni, mint manapság: minden híres cukrászdának volt egy saját titkos receptje.
A világháborúk idején persze a szaloncukor is hiánycikk volt, több száz fontosabb élelmiszerhez hasonlóan. Ezért a családok maguk készítettek cukrot, vagy inkább kinézetben a régi idők csillogó édességére hasonlító díszt a fára: sok család egész évben gyűjtötte a fényes papírokat, és ha volt, kockára vágott száraz kenyeret tettek bele.
És hogy mi történt szaloncukor terén az elmúlt évtizedekben? Talán mindenki a szájában érzi még a konzum szaloncukor ízét, és talán látja maga előtt a rózsaszínű árnyalatot. Ma már a gyerekek körében nem túl népszerű ez a fajta, a nagymamák, nagypapák azonban még mindig imádják. Ezért ha ma vagy holnap még van egy kis ideje, készíthet nekik pár szemet. Nem kell boltba mennie, az a kevés dolog, ami kell hozzá, biztos van otthon:
Hozzászólás zárolva.