Szóval előkészítettem a tojásokat festéshez, mint mindig. Az új festékben pedig hiába hagytam őket, azok bizony nem akartak egységes, szépek lenni. Én ugyanis egy savas technikával ősi mintákat szoktam karcolni a festékbe.
Hímes tojásaim – és ez nem vicc!
Na, azért a kézügyességemről nem lehetne ódákat regélni, de a szándék a lényeg! Azért a Magyar Néprajzi Lexikon sokat segített! Ezek a teljesen ősi motívumok még így is csudásan szépek! Tehát ezt bárki meg tudja csinálni…!
Első mérgemben beraktam a hűtőbe, mondván, majd kitalálok valamit. És így lett. Először minden tojásnak marattam szemet, szájat, mosolyogtak, szendén lesütötték a pillájukat, egyszóval jókedvem kerekedett. Közben a férjem füvet vágott. Gyorsan kiszaladtam a „termésért”, és a szálakból kicsi koszorúkat fontam mindegyik arcocska tetejére. Pillanatragasztóval mindegyik tojást megkoszorúztam, és már ott is álltak a jókedvű tojásaim! Jöhettek locsolók! Kellemes ünnepeket!
Hozzászólás zárolva.