Menjen táborba, vagy ne menjen?
Pszichológusok véleménye szerint az óvodás korú kisgyermeknek nem kell táborba mennie, ha a szünidő másképp is megoldható. Ez persze függ az egyéniségtől, kortól, rátermettségtől is. Ha másképp nem megoldható a gyermek elhelyezése, csak olyan tábort válasszunk, ami nem bentlakásos, minden nap haza jöhet. Gyerkőcünk folytathatja az ovis életét, rengeteg játékkal, mozgással a szabad levegőn (árnyékban!), biztosítva van neki a déli pihenő, a meleg étel.
Ebben az életkorban, még nagyon fontosak a megszokások. Van, aki nehezen illeszkedik be egy idegen környezetbe, nehezen oldódik, nehezen barátkozik. Ha gyermekünk az óvodába is nehezen illeszkedett be, nem kell sürgetni a táborozást.
Alaposan gondoljuk át, ha idegen nyelvű táborba visszük a gyermeket. Egy kicsi óvodásnak nem válik hasznára, ha bármilyen idegen nyelvet tanul, egyáltalán, ha bármilyen iskolás tevékenységet folytat. Nem ez a dolga! Futkározzon, játsszon, szaladgáljon, kiabáljon, érezze jól magát!
Közösségi emberek pedig nem a tábortól lesznek a gyermekek. Attól lesznek, ha szülei nyitottak, barátságosak, vendégszeretők, ha megadták az érzelmi biztonságot. Ha a gyermek látja, hogy hozzá is jöhetnek a barátai, de ő is elmehet hozzájuk.
Fel kell készülnünk rá, hogy akár "játékos" táborok is kiválthatnak szorongást, félelmet a kisgyermekből. Nem éppen kedvező a további fejlődése szempontjából!
Feltétlenül beszéljük meg a tábor gondolatát a kisgyermekkel, ő szeretné-e. Persze előbb fel kell róla világosítani, mit is jelent táborba menni. Egy új közösséget, idegen embereket, de egy nagyon jó és tartalmas programot, új barátságok lehetőségét. Meg lehet tanulni úszni, teniszezni, sakkozni…stb, tábortól függően.
Nagyon fontos, hogy alaposan átgondoljuk, érett-e rá csemeténk, biztosan jó lesz neki, szeretné-e? Semmi esetre se erőltessük! Várjuk ki az idejét!
Hozzászólás zárolva.