Rókusfalvy Pál az etyeki borvidék „papja”
Aki Budapesten él, annak a bortúra általában hosszabb, 1-2-3 órás autózást jelent. Aki vidékről kirándul Budapestre, annak eszében sem jut, hogy bortúrát tegyen a fővárostól alig félórányira. Pedig a budai hegyek déli és nyugati lejtőin, a Szentendrétől Tétényig, a Duna vonalán húzodó szőlőskertek nedűit már az Árpád-házi királyok is nagy becsben tartották.
A filoxéra járvány után az újra telepítés nem volt túl sikeres, így a szőlőterületek jórészt visszaszorultak az Etyek körüli dombokra.
A magas mésztartalmú, löszös talaj, a dűlök és a fennsíkok kedvező klimatikus viszonyai elsősorban a szép savtartalmú fehérbort adó szőlőknek kedveztek. Nem véletlen, hogy a XIX. Században a Törley pezsgőpincészet alapborai is erről a borvidékről kerültek ki. A borvidék borait évtizedeken keresztül „olcsó asztali borként” tartottak nyilván, az igényesebb borfogyasztók, gasztronómusok csak legyintettek, ha e tájról származó borról hallottak, nemhogy megkóstolták volna őket.
Aztán 1990-ben egyszer csak „berobbant” a kifinomult ízlésű borászok és gasztronómusok közé Báthori Tibor, Etyekről. A berobbanás szó az ő esetében valóban csak képletes, hiszen a 30-as évei derekán járó, mackós külsejű, csendes, pironkodó borász nem sokat beszélt. Csak eltökélten letett az asztalra néhány palack chardonnay-t, és szerényen kérdezte, nem kóstolnánk-e meg. Megkóstoltuk. Először, csak, hogy ne bántsuk meg. Majd gyorsan töltöttünk még egy kóstolót. És elakadt a szavunk. A fajta minden gyönyőrűségét addig csak francia chardonnay-kban éreztük. 1992-ben Báthory Tibor lett – másodikként a sorban – az Év Bortermelője Magyarországon. Amilyen fantasztikus borász volt, olyan szerencsétlen vállalkozó volt. Csődbe ment, majd úgy tűnt talpra áll, de az sem sikerült. 2004-ben, 50 évesen a szíve nem bírta tovább a stresszt. De chardonnay-ja azóta is etalon. Borászoknak is, borszeretőknek is. S bár Etyekről az első csőd után el kellett jönnie, és szülőföldjén Tokaj-Hegyalján temették el, az etyekiek szobrot állítottak tiszteletére.
Nem csupán Báthori Tibor hitt abban, hogy az Etyek-Budai borvidék többre képes annál, mint – ugyan kiváló, de mégiscsak „no name” – peszgő alapbort, és olcsó asztali bort állítson elő.
A Hungarovin önálló márkacsaládot teremtett a borvidék borainak, és a „György Villa” nevet viselő palackok bevonultak a legjobb éttermek pincéibe és a vinotékák polcaira is.
Hozzászólás zárolva.