Újra eljöhet a városi kertek ideje

Az első világháború komoly élelmiszerhiányt idézett elő a vén kontinensen, a tömeges sorozások a fiatal férfiak tömegeit vonta ki a mezőgazdaságból, míg a tengeri blokád a szállítási útvonalakat lehetetlenítette el. A viszonylag biztonságos ellátás majd csak a csatazaj elültével állt vissza, addig pedig az élelmiszerhiány pótlására az állami szerepvállaláson kívül a lakosság öntevékenységére is igen nagy szükség volt.

Angliában ekkoriban kezdték el szervezni a Szabadság kertek (Liberty Gardens) mozgalmát, mely később az USA-ban is meghonosodott.

Amit lehetett, művelésbe vontak: a hátsó kerteket, a parkokat, az üres városi grundokat, a vasúti területeket, az iskolai kerteket. 1918-ban az Amerikai Egyesült Államok agrárminisztériumának adatai szerint 5,2 millió városi kertész 525 millió dollár értékű terményt állított elő – olvashatjuk a varosikertek.hu blogon.

Angliában az 1800-as évek végétől az önkormányzatokat már törvény kötelezte arra, hogy földterületet biztosítsanak az igénylőknek, akik ezeken a területeket megtermelhették a saját és családjuk zöldség, gyümölcs szükségletét. A háború alatt a boltokban vásárolt ételek drágák és rossz minőségűek voltak, így a házilag termesztett növények nagyban hozzájárultak a család élelmezéséhez. Az önkormányzatok által juttatott termőterület körülbelül 300 négyzetméter volt, és ez egész évre elegendő termést biztosított egy négy fős család eltartásához.

A nagy világgazdasági válság idején a városi lakosság újra az önellátás és a városi mezőgazdaság felé fordult. Az önkormányzatok számos helyen indítottak úgynevezett válságkert programot.

Franklin Delano Roosevelt elnöksége alatt a New Deal program keretében jelentős állami támogatásban részesültek a válságkertek.

A válságkertek javították a városi kertészek életminőségét és szellemi-mentális állapotát azáltal, hogy elfoglaltságot adtak, hasznot teremtettek a művelőiknek, miközben élelmet termeltek és munkalehetőséget biztosítottak a részvevők számára.

Az iparvárosokban gyorsan elszaporodott ugyanakkor a „földfoglalás” jelensége is, ahol kihasználatlan, műveletlen területet találtak a városon belül, vagy kívül, ezért azonnal művelés alá vették azokat.