Átkozom a percet, mikor szakítottam veled…
Mikor év végén könyörtelenül magunkba nézünk, olykor túlságosan belelovaljuk magunkat a mindent elsöprő megújulásba…
Év végén nagy a hajtás, a feszültség, közben jön a Karácsony és az ember fia, lánya kis lajstromot készít magában az életéről: minden úgy megy, ahogy szeretném? Tényleg boldog vagyok?
A válasz pedig – a statisztikák szerint megdöbbentősen sokszor – egyértelmű nem. Ilyenkor egy kapcsolat unalma, az általános üresség-érzet szinte fáj, úgy érezzük, muszáj változtatni, ideje kimondani a végső szót.
A házasság, párkapcsolat monotóniájába belefáradó férfi vagy nő nem ritkán „kettős játékba” kezd: miközben élete hivatalos társával nevelik gyermeküket, egy külső kapcsolatban keresi azt, ami már megfakult az előzőben.
A december azonban a kettősségek felszámolásának ideje, ez elől aligha tudunk kitérni.
A kapcsolatok újragondolása nemcsak a házasságokra vonatkozik, hanem a családi kötelékekre és a barátságokra is.
De vigyázzunk: mikor könyörtelenül magunkba nézünk, megvan a veszélye, hogy túlságosan belelovaljuk magunkat a mindent elsöprő megújulásba.
Nagyon óvatosnak kell lennünk ebben az időszakban, mert van, hogy az ember kimond valamit, amiről azt hitte, őszintén gondolja, aztán később jön csak rá, hogy a drasztikus szavakat a nagy leszámolási vágy mondatta vele, s már hiányzik az elüldözött barát, a megbántott testvér vagy édesanya. Hiányzik a megszokott társ.
Hozzászólás zárolva.