Próbálkozz a buszon vagy a kávézóban! Csak összejön…

A középkorú tapasztaltak azt mondják, ebben a fiatalok a dinamikusabbak, és a rámenősebbek. Persze irigylik is őket a számos lehetőségért, ahol kapcsolatokat és szerelmeket lehet „begyűjteni”. Csapatokba és társaságokba verődnek, hangos szórakozóhelyeken és diszkókban, rock koncerteken, plázákban láthatjuk őket, ahogy szerelmeiket szövögetik.

„Nincs egy hely, nincs egy hely, ahova mehetnék…- dúdolgatja magában 40 felett a magányos nő vagy férfi.

Akkor hát hol és hogyan találhat magának társat, aki ebben a korban elváltan, özvegyen, vagy egyéb okokból keres kapcsolatot?

No nézzük csak…!

• Vannak hangulatos kávézók, presszók, ahova egy finom süti vagy tea mellett, el lehet beszélgetni a barátnővel, vagy barátnőkkel, csevegő csoportba verődve. De ez csak arra jó, hogy ne egyedül menj, és ne lássák, hogy elvetemülten magányos vagy. Mert ha egy szem magad beveted egy ilyen helyre, az általában neked kényelmetlen, hiszen úgy néznek rád, mint aki egyértelműen felkínálja magát. Persze azt is gondolhatják, hogy vársz valakit, ám röpke 20 perc után kiderülhet, hogy mégsem, ebben az esetben jót röhögnek magukban (rajtad), hogy biztosan átejtettek és elmaradt a randi…


• Ha mégis a csoportos barátnős verzió mellett döntesz, akkor nem sok esélyed lehet. Mert ugye ott ül melletted még 2-3 konkurencia, és abban sem vagy egészen biztos, hogy az eltévedő(?) betévedő pasi, melyikőtöket nézte ki magának. Ha ne adj’Isten mégis veled szemez, barátnőid cinkos tekintete és vihogása biztosan elriasztja…feltételezi, hogy te is hozzájuk hasonlóan „idióta” vagy.


• Ha nem jársz presszókba, dönthetsz a munkahelyi kapcsolat mellett is. Beleszerethetsz a főnöködbe vagy az egyik kollégádba, meghívhatod egy vacsorára…ez nem is gáz, ha éppen nem nősek. Persze van esély arra is, ha formába lendülsz, hogy elcsábítsd az egyetlen facér férfit. Abban azonban biztos lehetsz, hogy a többi nő ezért halálodig gyűlölni fog.


• Itt van még a céges bulik, kirándulások, közös színházlátogatások. Ez megint nem a legideálisabb társkereső hely, – az előbbiek miatt.
  



• Jó szándékú és segítőkész barátok gyakran közvetítő szerepet játszanak, hogy összehozzanak valakivel. Ez nem is rossz megoldás, de túlságosan erőltetett és megrendezett. Kicsit nyögvenyelős.


• Ha szeretsz írni, levelezni, akkor válaszolhatsz az apróhirdetésekre is, vagy akár te magad is „bekerülhetsz” az újságba. Ez egy jó és hosszadalmas játék! Lehet a beérkezett ajánlatokat szelektálni, különböző szempontok szerint csoportosítani, aztán újabb alapján megszűrni, hogy a „befutót” végül megtaláld…vagy nem.


• Ha van interneted, akkor pedig irány a társkereső oldalak! Ha lehet, többfélére regisztrálj, mert így kisebb az esélye, hogy kicsússzon kezeid közül az „igazi”. Naponta figyelheted a jelentkezőket és az ajánlkozókat, de ha döntő lépésre szánod magad, azért csak kérd ki a pszichológusod és a jós barátnőd tanácsait is! Ne bízz semmit a véletlenre!


• Fénykép nélkül és bármilyen néven fölpattanhatsz a chates oldalakra is, ahol mindig örökös a vadászidény! Próba szerencse, ez is megér egy – két misét, történtek már csodák. (de tragédiák is!)


• Ha vannak ismerkedési estek, bálok, azokon is elindulhatsz, ha nem „lóvásárnak” tekinted a mustrát. (és ha azt is túl tudod élni, hogy egész este csak a petrezselymet árulod…)


• De persze vannak fantasztikus véletlenek is: egy összevillanás a buszon, a zöldségesnél, a nyaraláson, egy utcai verekedésen…stb.