A segítség nem üzlet senkinek-ez a rák!
Egyre nehezebb írnom. Minél nagyobb, és megemésztettebb a baj, annál csendesebb, ügyetlenebb az ember. Körüljárta a lehetőségeit agyilag, szétnéz és megtudja, azt ami tudható és elvárható… és érti, elfogadja és persze tapasztalja is, hogy erre nincs emberileg alkalmazható empátia. Már mindent körüllengett a halál és ez már egy más állapot.
Egyre inkább ezek rombolásával szembesülök naponta.
Elszigetelt lettem, persze nem csak a tudatlanságomtól.
Nincs betegségtudatom, más tudatom lett. Halálfélelmem sem halálfélelem. Gondolom akik hasonlókon mentek át, értik. De kinek mondjuk el, mit tudtunk meg?
Én mint főszerkesztő sem vagyok jobb helyzetben, mint sorstársaim, nekem sem nyíltak meg a kapuk, nem jelentkeztek a csoda mondatok, segítségek az iméljeimen.
(Elnézést azoktól az olvasóimtól akik angyalaikat és leveleiket küldték régen nekem, nem róluk beszélek, Nekik sokat köszönhetek)
De bármelyik csatornát kinyitom, nyíltan szlogengént bárki használja, hogy a test a lélek betegsége. Számmisztika, minden, táplálkozás, ilyen csodaszer, olyan mindenre jó…reklámok, és még én is bevettem egy-kettőt.
NEM VAGYOK EGYEDÜL EZZEL!
Én születetten agyról megközelíthető ember vagyok, észről érzek is, és akkor nekem ez lenne a kiindulás, az erőmhöz. Hát most rohadtul kiélvezem a szabadság életveszélyét. Talán már erről kezdek leszokni, de, az új csapda jön mindenhonnan, hiszen üzlet lett. Nagyobb, mint az élet., mert tudom játék az élet… Meddig?
Csak a megérzéseimre és saját testem ismeretére hagyatkozhatom.
Sem orvostól, sem könyvekből, sem alapítványoktól…semmit nem tudhatok meg!
Mondjuk senki nem is kíváncsi rám, adatokat sem gyűjtenek…de azért elgondolkoztam azon, hogy miből publikálnak és gyártanak statisztikát…
A pszichológus, a körzeti orvos kerüli ilyenkor az embert, még akkor is, ha előtte, vagy amúgy egyébként jó kapcsolatuk is volt, van. A kérdéseimre nem kapok választ. Már nem is kérdezhetek jól, hiszen nincs semmilyen információm, nekik pedig jó elhárítási rutinjuk van. Sokáig vártam, erőlködtem, ma már azt sem.
Kaptam persze titkos nagy telefonszámokat, hogy hívjam fel őket, ők biztos segítenek eligazodni. Rég nem hívok már senkit.
Ez az állapot már maga elég a depresszióra.
Minél nagyobb a baj, annál csendesebb az ember.
Körüljárta a lehetőségeit agyilag.
Hozzászólás zárolva.