A leggyakoribb személyiségtorzító gondolatok – Felejtsd el!

Attól még, hogy valaki visszautasított, még sok ember van, aki szeret. Vagy azért, mert egy vizsga nem sikerült, még nem vagyunk teljesen kudarcra ítélve.

Mégis, a túlzások és leegyszerűsítések akaratlanul is be-betörnek a gondolataink közé, elrontva aktuális hangulatunkat, letörve önbizalmunkat. A legfontosabb, amit tehetünk ezek ellen, igazán egyszerű: tanuljuk meg felismerni a torzításokat, és ezután mérlegeljük, hogy a felbukkanó negatív gondolataink valóban helytállóak-e! A következő jellegzetes logikai hibák felismerése és helyreigazítása minden bizonnyal segít a váratlanul ránk törő rosszkedv enyhítésében.

Minden vagy semmi gondolkodás.Fekete-fehér, szélsőséges, végletekben való gondolkodás. „Ha valami nem tökéletes, akkor nem is ér semmit.”

„Katasztrofizálás”. Az a meggyőződés, hogy ami megtörtént, vagy aminek meg kell történnie, valamilyen rettenetes vagy elviselhetetlen dolog legyen. „Ha a párom elhagy, én belehalok.”

Pozitívum figyelmen kívül hagyása. A személy indokolatlanul gondolja azt, hogy a pozitív tapasztalatok, cselekedetek vagy kvalitások nem számítanak. „Ugyan, ha egyszer elmegyek futni, az meg mire jó?”

Érzelmi érvelés. A személy erős „érzései” alapján vél igaznak valamit, és leértékeli, vagy nem veszi figyelembe az ellenkezőjét igazoló tényezőket. „Tulajdonképpen nem hiányzik semmi az életemből, de valahogy minden olyan értelmetlen és szomorú.”

Címkézés. A személy az objektív tények ellenére általánosító, rögzült vonást tulajdonít saját magának vagy másoknak – amelyet valamely negatív elnevezéssel illett. „Lúzer vagyok.”

Nagyítás/kicsinyítés. A személy önmagát, másokat vagy egy helyzetet értékelve indokolatlanul felnagyítja a negatív tényeket, és/vagy kicsinyíti a pozitív jellemzőket.  „Nem az én érdemem, hogy átmentem a vizsgán, csak megszánt a tanár.”

Mentális (negatív) szűrő. A személy szinte kizárólag a negatív vonatkozásokra összpontosít, és figyelmen kívül hagyja a pozitívumokat. „Mindig csak a gond van ezzel a gyerekkel.”

Gondolatolvasás. A személy meg van győződve arról, hogy tudja, mire gondolnak a többiek, anélkül, hogy bármilyen bizonyíték állna a rendelkezésére. „Az a fickó biztos unalmasnak tart.”

Túláltalánosítás. A személy elhamarkodott, az aktuális helyzeten túlmutató, döntően negatív, általános következtetésre jut egyetlen tapasztalat alapján. „Mindig olyan undok vagy velem.”

Megszemélyesítés. A személy azt gondolja, hogy saját maga okozója mások elfogadhatatlan viselkedésének, anélkül, hogy elfogadhatóbb magyarázatot találna erre. „Tudom, hogy csak én bosszantottam fel, megérdemeltem, hogy megütött.”

Kell és kellene állítások. A személynek határozott és pontos elképzelése van arról, hogy neki és másoknak hogyan kellene viselkedni, és az elvárások meghiúsulása esetén túlértékeli a következményeket. „Egy nőnek így kell viselkednie.” (Forrás: pszichológuskereső)