A menedzser-beteg és gyógyítása

A betegek igen nehezen megingatható hiedelme: a betegségeknek külső, rajtuk kívül álló okai vannak, és anélkül bekövetkeznek, hogy azokat bármi módon befolyásolni lehetne. Legtöbben, s ez alól a menedzserek sem kivételek , úgy gondolják, hogy a gyógyítás olyasvalami, amit velük csinálnak, s felelősségük csak abban áll, hogy idejében orvoshoz fordulnak, majd betartsák annak utasításait. Sokan legszívesebben otthagynák beteg szerveiket az orvosnál reparálásra, mint elromlott autójukat a szervizben, hogy majd érte mennek, ha megjavították.A menedzser ezen túlmenően mindig siet. Nincs ideje önmagára, betegségére. Számára az mindig a legrosszabbkor jön. Hiszen gátolja bokros teendőinek elvégzésében, nehézségeket okoz, tehát újabb stresszforrás. Úgy érzi, nélkülözhetetlen és ez gyakran igaz is , s ha ő nincs jelen, minden összeomlik, de legalábbis beláthatatlan következményei lesznek. Ezért ameddig csak lehet, kitart. Így sokszor súlyosabb állapotban kerül orvoshoz, s ezért nagyobb egészségkárosodást szenved, lassabban gyógyul, s végül a kiesése is hosszabb ideig tart, mint ha a kezdeti panaszokra odafigyelt volna.

Test és lélek integrált rendszer. A testi beavatkozás, ami lehet gyógyszer, gyógynövény vagy szükség esetén akár műtét is, nélkülözhetetlen része a betegség elleni harcnak. De a lelki háttér feltárása is rendkívül fontos, hiszen a tünet, a betegség nemegyszer üzenet, segélykérés, amelynek szóbeli megfogalmazására egyedül gyakran nem képes a beteg. Természetesen az orvos sem. Együtt kell tehát megfejteniük a tünet jelentését. E nélkül a testi beavatkozás hiányos, s ezért igen gyakran eredménytelen, vagy csak átmeneti javulást hoz. A legfontosabb, hogy megtalálják, melyek azok a belső mechanizmusok, amelyek gátolják a stresszel, konfliktusokkal való sikeres megbirkózás lehetőségét. Ennek feltérképezése és módosítása szinte még fontosabb, mint maguknak a stresszhelyzeteknek a felderítése. A menedzser tud felelőséget vállalni, egész élete erről szól. Vállalnia kell tehát a felelősséget betegségéért, egészségéért is. Az orvos beteg kapcsolatban is övé az irányító szerep. Az orvosnak, ha valóban gyógyítani akar, pedig le kell tennie a nagy fehér varázsló álarcát, és vállalnia kell az egyenrangú tanácsadó, segítő, útmutató szerepét. A szokásos, gyökeres életmód változtatásra vonatkozó tanácsok ugyanis a betegek számára rendszerint teljesen használhatatlanok, hiszen nem veszik figyelembe az igényeiket, vágyaikat, értékrendjüket. Ehelyett a terápia inkább azt használja ki, hogy a betegség alkalom arra, hogy az ember megálljon, végiggondolja az életét.