Megbarátkozni a rákkal, a halál lehetőségével
Azt az utat, melyen szeretnénk elindulni, hogy betegségünkkel leszámoljunk, nagyban befolyásolja az, hogy milyen jelentést tulajdonítunk magának a bajnak. Ken Wilber, filozófus, az integrált pszichológia atyja csak pár évet tölthetett együtt szerelmével, Treyával, miközben az asszony rákbetegségével együtt vették fel a küzdelmet, s egy könyvben rajzolták meg útjukat, egészen az asszony haláláig.
Wilber több formáját is bemutatja annak, hogy miként tekintenek a rákra a különféle vallások vagy tudományok.
Vannak világnézetek, amelyek több felelősséget helyeznek az egyénre önmaguk gyógyításában, míg más nézetek azt vallják, hogy bízd magad inkább külső erőkre.
Az orvostudomány például úgy véli, hogy a betegség alapvetően egy biofizikai rendellenesség.
A tudósok, kutatók úgy gondolják, hogy e betegségnek speciális okai vannak, amelyek eleve belénk kódoltak, vagy véletlenszerűen alakulnak ki.
A fundamentalista keresztények biztosak abban, hogy a bajunk bűneinkért való büntetetésünk az Istentől.
A hinduk szerint a betegség egy negatív karma eredménye, tehát múltbéli cselekedeteink jelenben megnyilvánuló következménye. Vagyis amint vetünk, úgy aratunk.
A holisztikus megközelítés viszont úgy tekint a betegségre mint testi, érzelmi, szellemi és lelki tényezők összességére, melyek szorosan összefüggnek, s melyek nem választhatók szét egymástól.
A sort pedig folytatni lehetne, hiszen nagyon sokféle megközelítése lehet annak ,miként szűrjük meg a belső és külső világunk információit.
S íme egy a sok út közül: Wilber felesége, Treya így vall erről:
"Az, hogy megtanultam megbarátkozni a rákkal, megtanultam megbarátkozni egy korai és talán fájdalmas halál lehetőségével, sokat tanított számomra arról, hogy megbarátkozzak önmagammal, úgy, ahogy vagyok, és hogy megbarátkozzak az élettel, úgy, ahogy van.
Tudom, hogy sok dolgot nem tudok megváltoztatni. Nem tudom kényszeríteni az életet, hogy értelme legyen, vagy hogy igazságos legyen. Ez a növekvő elfogadása az életnek, úgy, ahogy van, minden bánattal, fájdalommal, szenvedéssel és tragédiával együtt, egyfajta békét hozott számomra. Sokkal erősebb kapcsolódást érzek minden szenvedő lényhez, igaz módon. Az együttérzést sokkal teljesebben élem meg. És még kitartóbb vágyat érzek, hogy segítsek, ahol csak tudok."
Az idézet forrás: Ken Wilber: Áldás és állhatatosság
Hozzászólás zárolva.