„Négyévesen mentem férjhez. Nem emlékszem semmire.”

Az apa viszont nem rejti véka alá boldogságát: „Istenem, köszönöm, hogy végre szabad ember lehettem!”-ujjong.

Indiában vagyunk, Rajasthan tartományban, ahol sajnos nem ritkák az efféle gyerek-házasságok. Hiába az 1978-óta szigorított törvény, mely a lányoknál a 18., a fiúknál a 21. életévet jelöli meg a házasságkötés alsó korhatáraként, itt erősen él a nőkkel szembeni hagyományos felfogás.

 Az itteni nők több mint felének 14 éves kora előtt kötik be a fejét, s szinte egyáltalán nem ismertek a fogamzásgátlás módszerei, ez pedig drasztikusan hat a gyerekszám emelkedésére. És sajnos sok egyébre is…

A nők műveltsége elképesztően alacsony, a gyereklányok halálozási aránya az egekbe szökik, miközben az erőszak egyre gyakoribb az ilyen családokban.

E tartomány szociális munkásainak tapasztalatai szerint ugyanis a férjek hamar beleunnak a házaséletbe a sokadik gyerek után, mikor még feleségük tinédzser-korúnak számít, s ezért üti fel fejét egy idő után az alkoholizmus és a kegyetlenkedés.

A nők borzasztó helyzetére utal az a tény is, hogy a férjek gyakran maguk árulják feleségük vagy gyermekeik szexuális szolgáltatásait más férfiaknak.

Az itteni öregek tudják, hogy a gyerekházasságok törvénybe ütközőek, de számukra fontosabbak a hagyományok a papíroknál.

Ráadásul tartja magát a hit, miszerint azok a lányok, akik nem mennek férjhez kamaszkorukig, könnyedén szexprédájává válhatnak azoknak a férfiaknak, akik úgy hiszik, hogy az ártatlan, szűz lányok kigyógyíthatják őket a különféle szexuális betegségekből.

Vannak azonban, akik szembefordulnak a hagyományokkal, és nem hajlandók elfogadni a rájuk erőltetett házasságot, ezért civil szervezetek és jogászok segítségével igyekeznek a kormányzatra is hatni, hogy végre szüntessék be ezt az illegális szokást.

Ez persze azzal jár, hogy egész életükben el kell viselniük kiközösítésüket falujukban…

Forrás: http://indiatogether.org