Őszintén a pozitív gondolkodásról
Minden dolognak két olvasata van: a pohár vagy félig üres, vagy félig tele van. Ha képesek vagyunk arra, hogy meglássuk a jót, ha bízunk magunkban és a történések pozitív kimenetelében, akkor megtalálhatjuk a boldogságot, lelkünk békében lehet, és mások segítségére lehetünk, hiszen a pozitív életszemlélet értelemet ad és energiával tölt fel.
Végig olvastam a „Minden betegség mögött egy probléma húzódik meg” című írásom olvasói hozzászólásait, s úgy éreztem, hogy írnom kell a pozitív életszemléletről. Az erőteljes amerikanizációs hatás következtében nálunk is megjelent a kötelező „happy” életszemlélet, az erőltetett pozitív gondolkodás. De ez nem az, amit igazi optimizmusnak tekinthetünk. Sőt, akár még veszélyes is lehet, mert az ilyenfajta pozitív gondolkodás csak egy álarc, erőszakosan eltereli a figyelmet a problémákról.
Pedig problémák vannak. Sőt halljuk is mindenfelől őket. Ha belehallgatunk egy beszélgetésbe a buszon, vagy ha egy ismerőssel találkozunk az utcán, s megkérdezzük, hogy van, akkor általában csak rossz dolgokat hallunk: betegség, pénznélküliség, családi konfliktusok. Nem megszokott, hogy barátunk azt mondja, jól vagyok, mert szépen süt a nap, vagy boldog vagyok, mert a munkahelyemen elismerik a szaktudásomat, vagy csupán azért jó neki most, mert egy jót álmodott.
Fáradtak vagyunk, túlhajszoltak, idegesek és negatívok. A világunk hasonlóvá vált a patkányversenyhez (rate race), vagy a mókuskerékhez, mikor kialakul a rutin, a megszokás, a gondok és a kontrolálatlanság.
Ezért tehát nagyon nem mindegy hogyan állunk hozzá a dolgokhoz, miként fogjuk fel az életünket, mit érzünk. Minden csak hozzáállás kérdése. Ha úgy állunk hozzá a dolgokhoz, hogy kihívásnak érezzük, hogy megmutathassuk a képességeinket, ha bízunk a nehéz időkben is, hogy jobb lesz, és képesek vagyunk, akkor az energiánk nem elvész, hanem megsokszorozódik. Nem megkeseredett szerencsétlen emberek leszünk, hanem elégedett emberek.
Örök igazság az, hogy minden rossz után valami jó jön. S az is igaz, hogy idővel minden jó elromlik. Fogadjuk el ezt a törvényszerűséget. Ne viaskodjunk a sorsunkkal, ne másokat hibáztassunk, hanem fogadjuk el, ami nekünk jutott, és törekedjünk a jobbra. Csak az nem mindegy, hogy bénító akadálynak látjuk a helyzeteket, vagy olyanoknak, amelyeket legjobb képességeink szerint kell és lehet megoldani, mely a feladatunk, s általuk fejlődik a személyiségünk. Hiszen teher alatt nő a pálma…
Hozzászólás zárolva.