Minél nagyobb, annál jobbra számíthatsz!

A szemmozgásos viselkedésformák közül a pupilla kitágulása egyértelműen pozitív érzéseket tolmácsol. A tágra nyílt tekintet azt jelzi, hogy valaki olyat lát, tapasztal, amitől jó érzése támad. Az agy ilyenkor lényegében azt üzeni: „Tetszik, amit látok, hadd nézzem meg közelebbről!”

Amikor az embert örömmel tölt el egy látvány, nem csak a pupillája tágul ki, hanem a szemöldökét is felhúzza, a szem általi rész ezáltal kiszélesedik, a szem pedig nagyobbnak látszik. Tágra nyílt szemekkel bámulunk ilyenkor, akárcsak a csecsemő, amikor meglátja az anyját. A babák állítólag már 72 órás koruktól képesek az anyjuk arcát követni, és érdeklődéssel, megelégedéssel nyitják nagyra a szemüket, valahányszor az anyjuk belép a szobába. Az szerető anya pedig ugyanígy néz vissza a gyerekére, aki aztán a figyelmes tekintetétől meg is nyugszik.

Ugyanez a reakció, ha rég nem látott és nagyon kedvelt ismerőssel futunk össze. Meglepetésünket nyílt tekintet és pupillatágulás jelzi, amelyet ugye nem tudatosan „követünk el”. Talán az is előfordult már némelyikünkkel, hogy a főnökünk bámult ránk kikerekedett szemekkel, mert valamit nagyon jól csináltunk, vagy éppen kedvét lelte látványunkban. Esetleg a kamaszlányodon láttad, amint rajongással nézett így a szerelmére?

Érdemes tehát jobban mások szemébe nézni, mert minél nagyobb a tekintet, annál jobbra számíthatunk. Ellenkező esetben, ha azt látjuk, hogy valakinek összeszűkül a szeme, hunyorogni kezd, leesik a szemöldöke, vagy összeszűkül a pupillája, akkor érdemes átgondolni a saját hozzáállásunkat.

Természetesen a pupillatágulást és -szűkülést okozhatják olyan tényezők is, amelyek érzelmektől vagy eseményektől függetlenek. A fényviszonyokkal, az egészségügyi problémákkal és bizonyos gyógyszerekkel is számolnunk kell, különben könnyen tévedésbe eshetünk.