Elment a mesebeli ember

Már gimnazista voltam, de a karácsonyi készülődés közben tátott szájjal néztem Süsü, a sárkány első kalandjait! Nemcsak én, a szüleim is! December 24-én délután nálunk megállt az élet. Mindenki mesét nézett… És a következő epizódot, meg az utána jövőt is…

Azután jött még Pom Pom bozontos meséi, meg a nagy Ho-ho-ho… amin egy ország kacag még most is. Érkezett Mirr-Murr, foglalkozását tekintve kóbor macska, Oriza-Triznyák és a többiek… Még azok a színészek és a rajzfilmek rajzolói is óriási sikert arattak, akik életre keltették a rajz- és mesefigurákat!

Hosszú évtizedek teltek el, amikor személyesen is megismerkedhettünk! Úgy néztem fel erre a kis emberre, ahogy csak lehetetett! A Magyar Posta akkor többször is – a világ postáihoz csatlakozva – bekapcsolódott a gyerekeknek szóló, nemzetközi levélíró pályázatba. Magyar részről Csukás István volt a zsűrielnök. Az egyik ilyen alkalommal dedikálta nekem Mirr-Murr történetét!

Szeme mindig mosolygott! Mindenkivel barátságos, udvarias volt, alázattal dolgozott mindenen. Öröm volt vele a munka is…

Halála megrendített.

Az Újszínház Facebook-oldalán ezt írta:

„Csukás István nevére mindenkinek felcsillant a szeme, legyen az gyermek vagy felnőtt: egyformán magával ragadott mindenkit a varázslatos mesevilág, amelyet ő szőtt körénk.
Nehéz felfogni, hogy nincs már közöttünk.

Magára hagyta mesefiguráit, akik történetein számos generáció nőtt fel.

Szerencsések vagyunk, akik ismerhettük, dolgozhattunk vele itt az Újszínházban. Csukás István mindig mosolygott, mindenkihez volt egy kedves szava és sohasem fogyott ki az ő semmihez sem fogható történeteiből.