Sms helyett stóla, legyező, főkötő

Nagy, vállakat szabadon hagyó, „V”-alakú kivágás, esetleg puffos ujj, elöl úgyszintén „V”-alakú derékrész fűzővel, krinolinos bő szoknya, csipkék, lapos talpú színes selyem- vagy bőrcipő, kesztyű volt az alap, amit a párizsi és a bécsi divatképek (akkoriban így nevezték a rajzos divatlapokat) ajánlottak. Mindehhez középen szétválasztott haj hátul kontyba rakva vagy két oldalt loknikba tornyozva frizura volt a divat, amihez – úgynevezett – kosárkalap dukált. Átnéztük a kor divatképeit, illetve festményeit, rajzait, hogyan változott a magyar polgári, illetve nemesi viselet a politika következtében.

Ebben az időszakban jelentek meg a viseletekben a zsinórok, a szűrrátétek, díszes kötények sőt, amíg Petőfi Sándor a Nemzeti dalt írta, hitvese, Szendrey Júlia nemzeti főkötőt varrt magának a nagy napra! Annyira tisztában volt az elkövetkezendő időszak jelentőségével, hogy a „Talpra Magyar Versért” hálául még egy tárcát is készített férjének, ami ma is látható a Petőfi Múzeumban.

Egyes beszámolók szerint az első kokárdákat Szendrey Júlia és Laborfalvi Róza, Jókai Mór felesége varrta éjszaka, amit másnap a férfiak pitykés mellényükön, hajtókájukon hordtak a szívük fölött.

A színésznő később kölcsönözte ruházatához a prémes kacagányt is, ami eredendően a huszárok ruhatárának kelléke volt, és természetesen piros főkötőt viselt.

Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos legfiatalabb húga is kivette részét a nemzeti tiltakozásból. Még a forradalom kitörése előtt egy csodaszép kékfestő ruhát viselt egy bálon, míg utána, amikor a Habsburg hatalom megtiltotta a nemzeti trikolor viselését, egy hófehér ruhába bújt, derekán széles zöld öv virított, amibe egy tűzpiros rózsát tűzött – szintén egy bál alkalmával. Zsuzsanna egyébként az 1848-49-es tábori kórházak főápolójaként dolgozott.