Köszönjük a galandférget, rómaiak!

A római birodalom híres számos higiéniai újításáról, köztük a mosakodási lehetőségekkel is ellátott nyilvános többüléses latrinákról, a csatornarendszerről, a vezetékes ivóvizet biztosító akvaduktokról és a forró vizes közfürdőiről. Emellett törvényeket is hoztak azért, hogy városaikat tisztán tartsák a hulladéktól és ürüléktől.
A legújabb régészeti kutatások feltárták, hogy mindezek ellenére az olyan bélparaziták elterjedtsége, mint amilyen az ostorgiliszta, az orsógiliszta, vagy az amőbás vérhast okozó egysejtű (Entamoeba histolytica), egyáltalán nem csökkent a római birodalom idején, sőt, egyenesen nőtt a korábbi vaskorhoz képest.

„A modern kutatás megmutatta, hogy a tiszta ivóvíz és az ürülék eltakarítása az utcákról mind csökkenti a fertőző betegségek és paraziták veszélyét. Ezért várnánk azt is, hogy az olyan, ürülékkel és orális úton terjedő paraziták elterjedése, mint amilyen az ostorgiliszta és az orsógiliszta, visszaesett a római időkben, ehelyett azonban fokozatos növekedést látunk. A kérdés az, hogy miért” – fogalmazott Piers Mitchell, a tanulmány szerzője.
A Cambridge-i Egyetem régészeti tanszékének munkatársa a birodalom különböző részein feltárt római latrinákból, temetkezési helyekről, textilmaradványokból, fésűkből és megkövesedett ürülékből származó régészeti bizonyítékokat használt fel kutatásához.
Piers Mitchell kimutatta azt is, hogy a rómaiak híres fürdőkultúrájuk ellenére semmivel sem voltak kevésbé tetvesek és bolhásak, mint a vikingek idején vagy a középkorban élt utódaik. Több feltáráson találták nyomát olyan, speciálisan tetvek kifésülésére használt fésűknek, amelyek használata a napi rutin részét jelenthette számos római alattvaló számára.
A kutató szerint ennek egyik oka az lehet, hogy a közfürdők forró vize kedvezett az élősködők terjedésének. Néhány fürdőben csak ritkán cserélték a vizet, amelynek felszínén az emberi kosz és kozmetikum vastag rétegekben állhatott. „Nyilvánvalóan nem minden római fürdő volt olyan tiszta, mint amilyen lehetett volna”.
Az élősködők terjedésére a másik magyarázata az lehet, hogy a rómaiak trágyaként használták az emberi ürüléket növénytermesztéshez. A modern kutatás szerint a módszer ugyan alkalmas a terméshozam növelésére, de együtt járhat a parazitapeték elszaporodásával, amelyek a termesztett növényekben túlélve fertőzhetnek.
„Lehetséges, hogy a higiéniai törvények, amelyek előírták az ürülék utcákról való eltakarítását, végül a lakosság újrafertőződését okozták, mivel azt gyakran a termőföldek trágyázására használták fel a városok körüli farmokon” – magyarázta Piers Mitchell.

A kutató a Parasitology című tudományos folyóiratban pénteken megjelent tanulmányában kitért arra is, hogy a bronzkorhoz és a vaskorhoz képest a rómaiak alatt különösen elterjedté vált a széles galandféreg. A kutató szerint ennek hátterében a rómaiak által igencsak kedvelt, halból, gyógynövényekből, sóból és egyéb ízesítőkből álló, garum nevű erjesztett szósz állhatott, amelyet a kulináris célok mellett gyógyszerként is alkalmaztak.
A kereskedelem segítségével a birodalom minden szegletébe eljutó szószt a rómaiak nem főzték, hanem a napon erjesztették, így jó hordozója lehetett a halakban megtelepedett széles galandférgeknek – vélte Piers Mitchell, aki szerint az eredetileg Észak-Európában fellelhető parazita térnyerése jó példája annak, milyen negatív közegészségügyi következményekkel járhat egy birodalom terjeszkedése.
„Az ókori paraziták elterjedését vizsgáló kutatás arra enged következtetni, hogy a római latrinák, csatornák és higiéniai törvények nem jártak nyilvánvaló előnnyel a közegészségügyre nézve. A bél- és az olyan vérszívó paraziták elterjedtsége, mint a tetű, azt jelzi, hogy meglepő módon a római közfürdők sem jártak ilyen jellegű előnnyel” – fogalmazott Piers Mitchell, aki szerint ha nem is tette egészségesebbé az embereket a római higiénia, legalább az illatukra kedvező hatást gyakorolhatott.