Hogyan alakíthatja át az oktatást a pandémia?

A pandémia hatása az oktatásra

A koronavírus hetek alatt kikényszerítette azt a változtatást, amire évek alatt civil kezdeményezések sokasága sem volt képes: az oktatásban hangsúlyosabbá vált a digitális tanulás szerepe. Mind a pedagógusok, mind a befogadók, azaz kisiskolások, a középoktatásban résztvevő diákok, az egyetemi, főiskolai hallgatók belecsöppentek egy olyan szituációba, ami eddig csak legfeljebb az autodidakta tanulók, önképzők számára volt ismerős. Sok embernek magától értetődő egy webinárium elvégzése, hiszen rengeteg virtuális tanfolyam indul a legkülönfélébb témákban, ami kiváló lehetőség az ismeretek bővítésére a nyelvtanulástól a weblaptervezésen át a digitális grafikai/képszerkesztési ismeretek bővítéséig. A központi oktatásban azonban eddig nem volt ilyen léptékű a digitális tér szerepe.

A társadalmi folyamatok pandémiára adott válasza betekintést adhat abba, hogyan is reagálunk egy ilyen szélsőséges eseményre, legyen szó pandémiáról, vízhiány vagy rezsimek okozta migrációról, vagy magáról a klímaváltozásról.

A pandémia, mint kényszerítő körülmény

Mivel a koronavírus gyorsan elterjedt, gyors és határozott válaszlépésekre volt szükség a pandémia következményeinek enyhítésére, melyet az országok a maguk tempójában és lehetőségei szerint meg is tettek.

Az OECD becslései (2020. március 13-as adatok) szerint, a 39 országban bejelentett vagy végrehajtott iskolai bezárások miatt legalább 421 millió gyermek tanuláshoz való joga sérült. Ezen felül további 22 ország jelentett részleges, lokalizált iskolabezárásokat. Ennek következtében világszinten körülbelül 1,2 milliárd gyermek esett el az iskolarendszerű tanulás lehetőségétől.

Bár a változások kimozdítottak minket a kényelmes, megszokott ritmusunkból, és új pályára lendítette át a családok napi rutinját. Az oktatási innováció új lehetőségeket teremtett, kevésbé ismert, de működő metódusokat tett elérhetővé. Még túl korai lenne megítélni, hogy a COVID-19-re adott reakció hogyan fogja befolyásolni a világ országainak oktatási rendszereit, de vannak jelek, amelyek azt sugallják, hogy tartós hatással bír az edukációtechnológiára, az oktatás/tanulás kutatás-fejlesztésére, és természetszerűleg a digitalizálásra.

Újítások a hibrid oktatás hajnalán

A hagyományos oktatás évszázadok óta az előadásokon alapul. A tanár előad, a tanuló dolga a fegyelmezett figyelem, és a jegyzetelés. Elvétve akad egy-két pedagógus, aki mondhatni interaktív módon tanít, azaz a tanulókat is bevonja, gondolkodásra ösztönzi őket, hogy maguk találják meg a téma feldolgozása közben felvetődő kérdésekre a választ, de sajnos, a tapasztalat azt mutatja, hogy ez igen ritka.

Van, ahol az intézményvezetés nem ad lehetőséget eltérni a központilag meghatározott tananyagtól, és módszerektől, van, ahol a pedagógusok és a tanulók sem elég érettek/érdekeltek abban, hogy a daráláson-magoláson túli dimenziókat felfedezzék. Általános jelenség, hogy az elavult osztálytermekben ülő, úgynevezett digitális bennszülött generáció szó szerint unatkozik.

A COVID-19 azonban az innovatív megoldások – például az újra felfedezett iskolatévé, a Google Classroom, videókonferencia, élő bejelentkezések – katalizátorává vált viszonylag rövid idő alatt.

Hogyan lehet digitális a testnevelés óra?

Még olyan tárgyak esetében is bevált az online tanulás, mint például a testnevelés. A hallgatók házi feladatként elkészítették és elküldték tanáraiknak az otthoni edzésükről készített saját videóikat.

A felvételhez használt mobileszközökhöz persze szükség van egy technikai és biztonsági háttérre is, például:

• védőtokra,
• tartóra,
• fitness kiegészítőkre,
• töltőre,
• powerbankra, ha lemerülne a készülék a szabadtéri edzés közben,
• és az igazán jó felvételekhez nem nélkülözhető a tripod állvány

A szituáció nem nélkülözi a humort sem; számos szülő a facebookon posztolta ki, hogy míg a sporttevékenység rögzítése körülbelül 45-50 percet vett igénybe, addig a videó vágása, szerkesztése, a megfelelő formátumba való konvertálása, és persze a feltöltése és átküldése több, mint három órát.

Az eset tanulsága, hogy a hagyományosan személyes kontaktust igénylő és/vagy tantermi oktatás hibriddé alakítható az élő közvetítésekkel, mely egyúttal a felnőtt élethez és munkához szükséges készségek fejlesztését is automatikusan magával vonja. A hosszabb távú következménye, hogy a tanulás beépül a napi rutinba, egyfajta életformává válik. Ahogy egyébként most is az, csak ennek nem mind vagyunk tudatában.

A digitális szakadék kiszélesedése

A pandémia által érintett területek legtöbb oktatási intézménye akadálymentes megoldásokat dolgozott ki a tanítás folytatásához, ám az oktatás és az önálló, otthoni tanulás minősége erősen függ a digitális hozzáférés szintjétől és minőségétől. A világ lakosságának csak körülbelül 60% -a online. Míg a fejlettebb, nyugati típusúnak nevezett országokban szinte minden gyermek rendelkezik saját mobiltelefonnal, laptoppal, tablettel, addig más régiókban az alapvető szociális szükségletek is sérülnek; nincs orvosi ellátás, csatornázás, víz és nincsenek elérhető közelségben iskolák sem.

Hacsak a hozzáférési költségek nem csökkennek, és a hozzáférés minősége nem növekszik minden országban, az oktatás minőségében mutatkozó rés, és ezáltal a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenség tovább nő. A digitális szakadék még szélesebbé válhat, ha az oktatáshoz való hozzáférést a legújabb technológiákhoz való hozzáférés lehetősége diktálja.