Mi laikusok azt nevezzük dadogásnak, amikor betűket, vagy szótagokat ismétel valaki, ám dadogás az is, ha indokolatlanul hosszú szünet van egy-egy szó előtt, illetve olyan görcs áll be, hogy az illető képtelen bármilyen hangot kiadni. Tehát lányegében arról van szó, hogy a folyamatos beszédre való képtelenség. Ha viccesen akarjuk megközelíteni, nem véletlen, hogy jóval kevesebb nőt érint ez a zavar, mint ahány férfit…
A dadogás általában együtt jár valami organikus okkal, de előfordul, hogy pusztán pszichés tényező váltja ki – ez utóbbi inkább a felnőttkorban kialakuló dadogásra igaz.
Hogy remekül orvosolható, azt láthattuk a Király beszéde című filmben is, és bár Colin Firth pont nem érintett ebben, számos világsztár igen.
Az lehet, hogy John McClane egymaga legyőzi a világot, de Bruce Willisnek egészen 20 éves koráig gondjai voltak a dadogással, ezért általában kerüli az ifjú éveit érintő kérdéseket. A róla szóló életrajzi könyvben viszont erről is beszélt. Eleinte sokat csúfolták, ezért azt a módszert választotta, hogy az osztály bohóca lett, így végre befogadták.
Egykori tanára így emlékszik vissza a kis Bruce-ra: „Amikor úgy döntött, ő is fellép az iskolai ünnepségen, majd’ meghaltam, úgy izgultam érte. Először nevetettek rajta, de valami hihetetlen energia áradt belőle és a társai elcsitultak. Amikor mindenki elhallgatott, mondott egy poént, hogy mindenki fetrengett a nevetéstől. Megnyerte őket.”
Willis a középiskolában már a dráma szakkör sztárja volt, de csak azután mert színészként próbálkozni, miután egy logopédussal eltüntették a dadogását. A régi időkre így gondol vissza:
„A humorérzékem nagy része a dadogásomból származik. Az ember először kínjában röhög. Aztán kifigurázza magát, míg végül felvállalja, hogy dadog. Én is eljutottam oda, hogy azt mondtam: igen, dadogok, de meg tudlak nevettetni. És bejött! Az pedig óriási különbség, hogy rajtad nevetnek, vagy veled…”
Samuel L. Jacksonnak nehéz gyerekkora volt. Szülei eldobták és a színész részben ennek tulajdonítja dadogását. Mindazonáltal hálás is nekik, mert így nénikéjéhez került, aki művészettanár volt és ő terelte a színjátszás felé a kis Samet. Beszédterapeutához is elvitte, aki egészen jól kikezelte Jacksont a dadogásból, de van, amikor előjön.
„Most képzeljétek el, amikor a rendező elkiáltja magát, hogy csapó, én meg ott állok a jelenetben, amiben keményen rá kéne üvöltenem valakire: takarodj innen! De csak azt hallják: ta-ta-ta… Persze nevetek és igyekszem helyettesíteni egy másik szóval, de van, hogy nem lehet… Akadnak ilyen t-napok, de vannak, d/b/r vagy n- napok is. Ez már így marad. És különben is: James Earl Jones dadog, Denzel Wasinghton dadog, ebbe a csapatba tartozni nem is rossz.”
Hozzászólás zárolva.