25 éves a Folyamat Társaság
Nagyszabású tárlattal ünnepel az 1991-ben alakult Folyamat Társaság. A Széphárom Közösségi Térben szeptember 1-jén, 18-kor nyíló kiállítás a folyamat egyszerű pillanatfelvétele a múltat is megidézi – emlékezve elhunyt tagjaira.
A Folyamat Társaság 1991-ben alakult. Tagja és „krónikása” Takács Ferenc irodalomtörténész így mutatja be a művészeti közösséget:
„A Folyamat Társaság, bármilyen furcsán hangozzék is ez, a kiállítások társasága: a kiállítás a Társaság működési elve, és a legfontosabb kapocs, amely a társaság tagjait összefűzi, maga a kiállítás az, amely a Társaság nevében jelzett folyamatnak, az örök működésnek egyszeri állomása, illetve valamiféle pillanatfelvétel erről a folyamatról.”
A Széphárom Közösségi Térben (Budapest, V., Szép utca 1/b.) rendezett kiállítás egy olyan pillanatfelvétel, mely a múltat is megidézi – emlékezve elhunyt tagjaira.
A meghívó tanulsága szerint Oláh Tamás kárpitművész így ír:
„Társaságunk nem művészeti ágak szerint és nem is egyfajta kiáltvány mögé felsorakozva, hanem kiállításokra, és azok megvalósításának örömére szerződött. Annál is inkább igaz ez, mivel társaságunkban szinte minden művészeti ág képviselteti magát.”
Nádorfi Lajos operatőr-fotóművész, akinek munkája szintén látható a kiállításon, így ajánlja a művészetkedvelők figyelmébe a jubileumi tárlatot:
„A Folyamat Társaság 1991-ben alakult, debütáló kiállítása, a „Barlangkultúra” 1991. december 13-án nyílt a Budapest Galéria Szabadsajtó úti kiállítótermében. Erről készítettünk filmet Szemadám György (H)arc-képek című műsorában. Ekkor ismerkedtem meg a társaság művészeivel. Adás után az a megtiszteltetés ért, hogy Simsay Ildikó festőművész, a társaság vezetője, és Péter Ágnes szobrászművész felkértek, hogy legyek én is tagja a Folyamat Társaságnak. Nagy öröm számomra, hogy az én képeim is ott lehetnek ilyen kiváló művészek alkotásai között…Az azóta elhunyt Simsay Ildikó portréját én fényképeztem. Szeretettel emlékezem rá és a többi képzőművész barátunkra, akik már nem lehetnek velünk a megnyitón.”
Simsay Ildikót és képeit 1975 táján ismertem meg – még kezdő rádiós koromból. Minden mondatából, mozdulatából áradt a kedvesség, a szeretet, a lelki szépség. Egész életében az volt az álma, hogy kiállíthasson a Vigadó Galériában. A sors kegyetlensége, hogy ezt a pillanatot már nem érhette meg. A sors ajándéka viszont, hogy épp a Folyamat Társaságnak – és Nádorfi Lajos barátomnak – köszönhetően neve, képe, arca most is köztünk él!
A kiállításon szereplő művészek:
Hozzászólás zárolva.