Na, ez nyávogás volt a javából!

Fantasztikus rendezés, látvány, jelmezek, kitűnő ének- és tánctudás varázsolta el a nézőket a londoni társulat budapesti Cats előadásán. Az irodalmi Nobel-díjas T. S. Eliot Macskák könyvének verseire írt Andrew Lloyd Webber musical ma ugyanolyan érvényes, mint 35 évvel ezelőtt, a londoni bemutatón volt!

Televíziós kollégáim és barátaim éppen azon a tavaszon jártak a brit fővárosban. Ott az a szokás, hogy egy-egy előadás szünetében be lehet ülni (az egyébként borsos áru) üres helyekre, hogy minél többen láthassák az előadásokat. Így nézhették meg a Macskák felét, és áradoztak a darabról. Alig vártuk, hogy megérkezzen Budapestre is a darab.

Most új korszak kezdődött, az eredeti előadás látogatott Budapestre! A londoni társulat ugyanis világ körüli útra indult – a teljes zene- és tánckarral együtt! Az előadás egyik meglepetése, hogy két új dalt is írt Webber a musicalhez. Ezúttal például a számi cicák is bemutatkozhattak Grizabella, Elvis Trén vagy Micsel Rumli mellett.

A darab valójában egy Macskabál, ahová minden évben egyszer összejönnek a különböző tulajdonságú, fajtájú, macskák, mert állítólag a buli alkalmából egy négylábú visszakaphatja addigi életét. A cicák elmesélik sorsukat: táncolnak, dorombolnak, tombolnak, szeretnek, küzdenek, és valójában nem tesznek mást, mint rávilágítanak arra, hogy nagyon is emberi tulajdonságaik vannak. Öntörvényűségük ellenére nagyon is szerethetők, egyéniségek, hiszen nem kérnek mást, mint korlátlan szabadságot – persze egy tál tejszínnel, marha- és halszelettel, nyúlgerinccel megtűzdelve, ja, és ebből mind jó sokat!

A darab minden rezdüléséből sütött a profizmus! Egy húszperces szünetet kivéve három órán át táncoltak, énekeltek a szereplők a fáradtság legkisebb jele nélkül! Az utolsó pillanatig minden farkinca, minden karom, minden szőrszál a helyen volt! Trevor Nunn rendező, Gillian Lynne koreográfus és John Napier díszlet- és jelmeztervező együttműködése olyan előadást hozott létre, amilyen ritkán adatik meg az ember életében.

Eddig tíz nyelvre fordították le a darabot, 26 országban mutatták be, és mintegy 50 millió néző tapsolhatott a cicaparádénak! Megkapta az angol színjátszás legnagyobb elismerését, az Oliver-díjat, a New York-i Broadwwayn pedig hét Tony-díjat söpörhetett be.