Új vállalkozás a Covid idején?! - 2. rész
Misszió és üzlet egysége
Azt gondolnánk, hogy ebben a teljesen bizonytalan helyzetben, jó, ha az üzlettulajdonosok, vállalkozók meg tudják tartani azt, amit eddig felépítettek. Ám egyre több olyan hírrel találkoztunk, hogy valaki a pandémia alatt kezdett valami újba. Megkérdeztük őket: miért?
Van, amikor egy ötlet megvalósításában nem is a pénz a legfőbb motiváció. Csilla a testvérével nyitott tavaly üzletet, motivációjuk pedig nem az volt, hogy meggazdagodjanak, hanem hogy megteremtsék maguknak a munkaerőpiactól független önállóságot – mindezt a környezettudatosság jegyében.
Rátay Csilla – Kaska
Sokat beszélgettünk erről, hogy ha látjuk előre a jövőt, akkor is belevágunk-e, de amikor ezt az egészet kitaláltuk a testvéremmel, még nyoma sem volt a járványnak, csak távoli híreket hallottunk arról, hogy valahol Kínában van valami gond. Ahogy másban, úgy bennünk se merült fel, hogy ez bármilyen hatással lehet a vállalkozásunkra – főleg nem ilyen mértékben. Az apropót egy szomorú történés hozta, örököltünk a szüleinktől némi pénzt, és úgy gondoltuk, nem bankba tesszük, vagy a párnacihába, hanem befektetjük.
Nyitás helyett karantén
Mivel mindketten elkötelezett környezetvédők vagyunk, valami olyasmiben gondolkodtunk, ami egyezik az elveinkkel, hozzátesz a Földünkhöz és még kereshetünk is vele. Így született meg a csomagolásmentes bolt ötlete. Mivel hitelt nem akartunk felvenni, így komoly üzleti tervet se írtunk, inkább azt mondanám, amolyan kockás papíros számolgatás alapján döntöttük el, hogy belevágunk. Először Budapesten néztünk helyiséget, de szerencsére az nem jött össze. Azért mondom, így, mert szerintem más egy üzlet a fővárosban, mint itt Biatorbágyon. Egy ilyen kisvárosban sokkal családiasabb az élet. Január végén, február elején találtuk meg az ideális helyszínt és úgy terveztük, tavasszal nyitunk. Márciusban kötöttük meg a szerződést, és másnap hirdették ki a vészhelyzetet… Így aztán volt időnk a tervezésre, de főleg arra, hogy megtaláljuk azokat a beszállítókat, akikkel szerettünk volna együttműködni.
Ez egy küldetés is
Nagyjából 6 millió forintot tettünk bele: fel kellett újítani, berendezni és feltölteni áruval – nem csak élelmiszert árulunk. A nyitásnak végül ugye júniusban jött el az ideje és elég kedvező volt a fogadtatásunk. Az emberek hamar megszokták, hogy mi egy ilyen különleges bolt vagyunk. Ahhoz is elég gyorsan alkalmazkodtak, hogy nálunk más a metódus. Hozzák a vászonzacskóikat, üvegeiket, dobozaikat. Természetes van, aki hirtelen esik be és nincs nála semmi, vagy éppen otthon felejti a maga eszközeit, ilyenkor papírba tesszük az árut.
Furcsa ez a kifejezés, mert amikor csomagolásmentes boltról beszélünk, az lényegében csak a vevőknek az, nekünk nem. Mi átvállaljuk ezt a terhet tőlük, ezért próbálunk olyanoktól vásárolni, akikkel cserélni tudjuk a kannákat, tárolóedényeket vagy papírt használnak, és ha egyik sem megoldható, akkor mi szelektív módon gyűjtjük a keletkező hulladékot, ami 90 százalékban nem szemét. Persze egy ilyen bolt nem pusztán erről szól, lényeges eleme, hogy a fenntarthatóság jegyében igyekszünk mindent a közeli termelőktől beszerezni. Ezért nincs például kesudiónk, de szívesen ajánljuk helyette a mandulát, amiről pontosan tudjuk, melyik balatonfelvidéki kert fájáról érkezik hozzánk.
Aki igazán elkötelezett, figyel az ökológiai lábnyomra és arra is, hogy fair trade dolgokat vásároljon, vagyis olyat, ami nem kizsákmányolt, alulfizetett munkaerő keze alól kerül piacra. Kétségtelen persze, hogy mindezek megdrágítják ezeket a termékeket, de szerencsére egyre inkább érzik az emberek, hogy nekik is áldozniuk kell arra, hogy a Föld élhetőbb legyen. Sokat beszélgetünk is a vásárlóinkkal, formáljuk egymást, rengeteg infó cserél ilyenkor gazdát és ez épít minket is, hiszen ez az életvitel egyfajta filozófia is. Közben pedig mi magunk is kísérletezünk, behozunk új terméket, elhagyunk valamit, amire nincs kereslet, kérdezgetjük a vevőinket, mit hiányolnak. Igyekszünk, hogy mindenben a legjobbat nyújtsuk. Az is rapszodikus, miből mennyit vesznek, ezért azzal is állandóan sakkozunk, mi mennyit rendeljünk, mert ezek nem tartósítószerekkel telenyomott, bármeddig elálló áruk.
Családi vállalkozás
Nincs alkalmazottunk, egyedül a férjem segít a könyvelésben, mert ő filmes, gyártásvezetőként dolgozik, és neki megy a kiadás/bevétel vezetése, de az üzletben ketten dolgozunk a testvéremmel. Egyik nap Zsuzsa, másik nap én. Fizetést még nem adtunk magunknak, egyelőre tesszük bele a pénzt a vállalkozásba. Igaz, amúgy se gondoltuk, hogy milliókat fogunk keresni, és nem is vágyunk rá. Ez is hozzátartozik a tudatossághoz, hogy érd be annyival, amennyi elég. Ezért inkább az volt benne a motiváció, hogy így ötven fölött ne legyünk kiszolgáltatva a munkaerőpiac változásainak, hanem addig és úgy dolgozhassunk, ahogyan nekünk jó. Nekem olyan a Kaska, mintha a kiterjesztett otthonom lenne.
Gyakorlatilag nyolc hónapnyi tapasztalunk van, és annak alapján azt mondhatom, az üzletet szeretik és ez lelkesít minket is, de azért nehéz. Amit a kockás papíron kiszámoltunk, az egyelőre még nem úgy alakul, hiszen az elcsúsztatott nyitás, aztán az idősávos vásárlás, most pedig a hónapok óta életben lévő korai zárás mind olyan körülmények, amelyek jelentősen hátráltatnak minket a sikerben. Jelen állás szerint, talán fél év múlva tud minket eltartani a Kaska. Karácsonykor ugyan átfordultunk pozitívba, de egyelőre még veszteségesek vagyunk, vagy néha nullára tudjuk kihozni a mérleget, ami valahol természetes is, de most meg kell vizsgálnunk, hogy az egész a pandémiának tudható-e be, vagy nekünk kell változtatni az üzletpolitikánkon. Az is lehet, hogy bevonunk egy tanácsadót ebbe, mert minket egyelőre a szívünk vezet, de azért ez biznisz is. Egy olyan biznisz, amiben mi hiszünk.
Hozzászólás zárolva.