Kepes András új könyve lett a karácsonyi sláger
Már nincs olyan barátom, aki ne vette volna meg magának, ismerőseinek, családtagjainak egykori kollégánk, Kepes András új könyvét. Ezúttal is szenzációs, amit ír a világról, annak változásairól, amiről nem veszünk, vagy nem akarunk tudomást venni. Gondolatai elképesztő mélységektől elképesztő magasságokig emelkednek, és csak sajnálom, hogy ma nincs olyan televízió, olyan műsor, ahol egy így gondolkodó ember és kolléga nem kap helyet, műsort!
Európa keresi a helyét a világban, mint ahogy mi magunk is! Ezért is írja Kepes András, hogy úgy érzete: az elmúlt évek történései azt mutatták, újra kell gondolnia mindazt, amit eddig életről, halálról, szeretetről, gyűlöletről, szerelemről, családról, hitről, evésről, öltözködésről gondolt. Ennek összegzése ez a könyv.
” Az Európát megrázó menekültáradat és terrorhullám azután vándorolt be az idegrendszerünkbe (illegálisan persze), hogy belevágtam ebbe a könyvbe. Eredetileg csupán a különböző kultúrákról, hitekről, szokásokról akartam írni, mert gyerekkoromtól ezek határozták meg a gondolkodásomat, később a pályámat is. De képtelen voltam szabadulni az apró gyerekeikkel az országúton araszoló, pályaudvarokon vagy árokparton éjszakázó, menekülő családok látványától. A partra vetett gyerekholttestek, a zsúfolt kamionba fulladt emberek hullahegyeinek megrázó híradóképeitől. És különösen a felszakadó indulattól, amit az országhatárokon át özönlő menekültek az emberekből kiváltottak. …Napjaink migrációs félelmeinek árnyékában már nem sok szó esik arról, hogy a 19. második, és a 20. század első felében a megélhetési gondok elől menekülve közel 60 millió európai, köztük mintegy két és félmillió magyar vándorolt ki főként az Amerikai Egyesült Államokba.
A többiek pedig Kanadába, Argentínába, Brazíliába, Ausztráliába, Új-Zélandra és Dél-Afrikába. Az ENSZ-statisztikák szerint jelenleg ugyanennyi migráns kényszerült otthona elhagyására. …Az emberek mindig ellenségeik, a nyomor vagy a klímaváltozás elől menekülve, családjuknak és maguknak jobb életet remélve vették nyakukba a világot. … A kutatások azt jósolják, hogy akarjuk, vagy nem, hosszabb távon kell berendezkednünk a népvándorlásra.”
Kepes András mondatai arra figyelmeztetnek, hogy józanul, de kellő humorral kell figyelni a körülöttünk működő világot, mert a korábban látottakat, hallottakat, tanultakat új gondolatok szövik át. Lehet róla nem tudomást venni, de azok bizony itt vannak. „Tudom, végső válaszok nincsenek, csak végső kérdések – ez a könyv is csupán amolyan szubjektív pillanatkép.” – így zárja Világkép című könyvének ajánlóját az író.
Hozzászólás zárolva.