Avatott piktor
Nem csak Churchill, de Fülöp herceg is mesteri módon bánt az ecsettel
A napokban elhunyt Fülöp hercegről nem csak az derült ki mostanság, hogy mennyire kedvelte – és művelte is – a humornak azt a durvább válfaját, mely nem nagyon kímélte azt, akit célba vett, de a legutóbbi időkig azt sem volt igazán tudható róla, hogy mesteri módon művelte a festészetet is.
A múlt héten egy híján száz évesen elhunyt Fülöp edinburgh-i herceg, II. Erzsébet királynő férje nem csak fáradhatatlanul teljesítette felesége, a tényleges angol államfő mellett mindenkori reprezentatív kötelezettségeit, de mint utóbb kiderült róla, a humor sem állt tőle távol; a viccelődésnek, a poénkodásnak azt tiszteletlen, másokat, de gyakran magát sem kímélő válfaját művelte, mely tökéletesen illet mind személyiségéhez, mind pedig a státuszából adódó pozíciójához.
De nem ez az egyedüli felfedezés vele kapcsolatban, Fülöp ugyanis nem csak a csípős megjegyzések, hanem az ecset avatott mestere is volt, festményei pedig nem csak meghaladták egy naiv műkedvelő esetlen és megmosolyogtató próbálkozásait, esetében valódi műalkotásokról beszélhetünk; ha képei bekerülnének a hivatalos műkereskedelem körforgásába, minden bizonnyal, magasan jegyzett alkotások lennének.
Persze honfitársai közül nem ő az egyetlen, aki magas tisztséget betöltve a művészeteknek is hódolt, alkotóként. Churchill, többszörös brit miniszterelnök nem csak íróként remekelt (ő még az irodalmi Nobel-díjat is kiérdemelte a II. világháborúról szóló több kötetes munkájáért), de amellett a festészetben is maradandót alkotott.
Fülöp edinburgh-i herceg – mikor máskor – legfőképp’ szabadidejében festegetett szívesen.
A keze alól portrék, tájképek, zsánerek kerültek ki. Viszont az uralkodócsalád tagjaként az ő művei – szemben Winston Churchill időnként kifejezetten magas áron a piacon forgó festményeivel – soha nem kerültek be a nyilvános műkereskedelembe. Egy részüket a herceg elajándékozta, így ezek ma különböző magángyűjteményekben vannak, egy másik részük viszont bekerült a királyi művészeti gyűjteménybe, a Royal Collection Trust-ba.
Az egyik legérdekesebb ezek közül az a nagyon is személyes festmény, amelyen a herceg 1965-ben feleségét, a birodalom királynőjét örökítette meg, amint a Windsor-kastély ebédlőjében a reggelijét fogyasztva újságot olvas. Ez a kedves, bensőséges jelenet 2010-ben egy, a királyi családról kiadott könyvben is megjelent.
Hozzászólás zárolva.