Gyere, Báró, már nagyon várunk!

A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) pénteki tájékoztatása szerint Báró már Törökország felett repül. Fajtársai többnyire csak március végén, április elején jelennek meg a magyarországi fészkeiknél, ám Báró gyakran már február végén megérkezik. A hazatérés pillanatát a nagyközönség is átélheti a madár fészkét figyelő webkamera révén (http://golya.mme.hu/golyakamera/orhalomstream/).
A szakemberek egészen tavalyig nem tudták, hogy mi áll a gólya viselkedésének hátterében. 2016 tavaszán aztán sikerült műholdas jeladóval megjelölni a madarat, aminek köszönhetően kiderült, hogy Báró nem a hazai állomány fő telelőterületére, Szudánba és Csádba, hanem csupán Kis-Ázsiába, Izrael térségébe vonul.

Ez a rövidítés jelentős, sok ezer kilométeres megtakarítást jelent, ezért tud Báró – a többieknél jelentősen nagyobb kockázatot is vállalva – korábban megérkezni Magyarországra.
Az idei korai indulás jelentős kihívásokkal indult Báró számára. A madarat az Anatóliai-fennsíkon a magyarországi viszonyokat idéző hideg, nappal is tartós fagyok fogadták. Ennek ellenére jól halad és a hétvégén valószínűleg el is éri Európát. Báró útját egy folyamatosan frissített térképen lehet nyomon követni a http://satellitetracking.eu/inds/showmap/?check_265=265# oldalon.
A legtávolabb telelő két magyar fehérgólya  eközben még mindig jó hatezer kilométerrel délebbre, Mozambik és a Dél-Afrikai Köztársaság szavannáin telel.

A madarak vonulása – egyetlen faj esetében – sem köthető sem ősszel, sem tavasszal egy adott időponthoz. A madárvonulás mindössze egy hónapig, júliusban szünetel csak Magyarországon, mivel a legkésőbb érkező halvány gezék csak június elején-közepén érnek haza, miközben a legkorábbi indulók, például a fehér gólyák, már augusztusban megkezdik az őszi vonulást.
A február azért különösen fontos a magyarországi madárállományok szempontjából, mert a hosszú távú vonulók többsége ekkor kezdi meg a végső felkészülést a hosszú hazaútra. A gyűrűzési adatokból azt is tudják a szakemberek, hogy a fecskék esetében – és gyaníthatóan a többi fajnál is – a legerősebb szuperhímek indulnak el a legkorábban, így nekik jutnak a legjobb fészkelőterületek.