Kereste a helyét
Sztálinváros eredetileg Mohácson épült volna fel
Rendőri intézkedésre volt szükség a minap Dunaújvárosban a Dunaferr tulajdonosai közötti összetűzés miatt. Az acélmű – rendszerváltás óta tartó – hányatott sorsa vélhetőleg ezzel a mostani közjátékkal sem ér véget. A nagyszabású ipari létesítmény története már a kezdetekkor zökkenőkkel indult. Kevesen tudják, de Sztálinvárost eredetileg Mohácson tervezték felépíteni, és csak a Tito vezette Jugoszláviával való konfliktus miatt lett a helyszín a Budapesthez közelebbi Dunapentele.
A második világháború után alig egy évvel már igencsak fagyos volt a, korábban a náci Németország legyőzésére szövetkezett, nagyhatalmak viszonya.
Winston Churchill 1946. március 5-i az amerikai Fultonban elmondott beszédében hangzott el először a vasfüggöny kifejezés, mely hosszú évtizedekre Európa hidegháborús kettéosztottságának politikai metaforája lett.
Maga a kifejezés annyiban talán megtévesztő, hogy bár a fegyverek valóban nem dörögtek, azért az éles politikai és ideológiai szembenállás mögött mégis megkezdődött az évtizedekig tartó fegyverkezési verseny, valójában az újabb háborúra való felkészülés.
Az elképzelés, hogy Magyarország (a többi, frissen alakult népi-demokráciákkal együtt) a „vas és acél” országává váljon tehát nem véletlen, az a meglóduló fegyverkezési verseny egyfajta fedősztorija volt. Persze az ideológiai körítés, a nép számára fogyasztható magyarázat is készen állt: agrár-ipari országból ipari-agrárrá kell változtatni Magyarországot, a lehető legrövidebb idő alatt. Erről szólt az 1949-ben meghirdetett ötéves terv is.
Ebben a munkában hárult volna a fő feladat a mohácsi acélkombinátra, az ötéves terv legnagyobb beruházására – merthogy a később Dunapentelén, azaz Sztálinvárosban ( mai nevén Dunaújvárosban) felépített acélmű eredetileg Mohácson épült volna fel!
A meglepetéseknek ezzel még nincs vége: egyáltalán nem a kommunisták fejéből pattant ki először az ötlet. Az ország acéltermelése már a két háború között sem elégítette ki az igényeket, különösen egy háborúra készülő ország igényeit. Darányi Kálmán miniszterelnök 1938-ban hirdette meg a magyar hadsereg fejlesztését célzó győri programot, a program végrehajtásához pedig nyersvas kellett, és mivel a meglévő, magánkézben lévő kohászati vállaltok képtelenek voltak kielégíteni az igényeket, ezért az államnak kellett vasművet építenie. A nagyolvasztóművet a Duna mentén, Győrben tervezték felépíteni.
A háború azonban közbeszólt, a terv megvalósítása pedig az addigra már a szocializmust hősiesen építő Magyarországra maradt.
Már csak a helyszín kiválasztása volt hátra, Győr túl közel volt a nyugati határszélhez, így hamar elvetették, mint lehetőséget. Végül egy gondos szempontrendszer alapján Mohács minden települést maga mögé utasított. A későbbi nyertes Dunapentele eredetileg fel sem került a listára.
Ha nincs a „láncos kutyaként”elhíresült Tito vezette Jugoszláviával való szakítás, akkor nincs Dunaújváros sem, pontosabban nem ott, ahol ma is áll.
A Rajk-per árnyékában, 1949 decemberében mondták ki, hogy a mohácsi kombinát Dunapentelén fog megépülni.
Hozzászólás zárolva.