Anyaság, akkor bűntudat
„Jó anya vagyok?”
Előbb-utóbb szinte minden édesanyával előfordul, hogy sok minden miatt lelkiismeret-furdalása van. Úgy tűnik, az anyaság és a bűntudat kéz a kézben járnak. Dr. Darida Ágnes, életvezetési tréner néhány hasznos gondolattal, megszívlelendő tanáccsal segít túltenni magunkat a felesleges önbántalmazáson.
Bármennyire szeretnénk a lehető legjobb anyák lenni, mindannyian követünk el hibákat.
Előfordul, hogy türelmetlenek vagyunk és kiabálunk. Esetleg túlságosan leszidjuk a gyerekeinket, ami nem áll arányban a tetteikkel. Ám sokszor nem is kell hibáznunk ahhoz, hogy bűntudatot érezzünk. Elég hozzá szimplán annyi, hogy sokat dolgozunk, és emiatt nem tudunk annyi időt a gyerekeinkkel tölteni, mint szeretnénk. Furdal a lelkiismeret, ha túlóráznunk kell. Vagy ha a sok teendő, a házimunka, a különóra miatt alig jut idő együtt lenni.
Bűntudat, amikor magunkkal foglalkozunk
Leginkább akkor van bűntudatunk, ha magunkkal foglalkozunk, vagy legalábbis vágynánk egy kis én-időre. Gyakran érezzük magunkat kellemetlenül, ha saját magunkra szánunk időt, ha olyan dolgokat teszünk, aminek nincs köze a családunkhoz. Például, amikor sportolunk, a barátnőinkkel találkozunk, vagy csak leülünk egy könyvet olvasni, amikor még nem végeztünk az összes teendőnkkel.
Építő bűntudat
Vajon minden esetben rossz dolog-e a bűntudat? Valami olyasmi, amitől mindenképpen meg kell szabadulnunk? Lehet, hogy első pillantásra negatívnak gondoljuk, ám ahogy az életben általában, itt sem egyértelműen fekete-fehér a helyzet. A bűntudat ugyanis lehet konstruktív, építőjellegű, vagy destruktív, romboló is. A bűntudatnak lehet pozitív hozadéka is.
Nézzünk egy példát! Képzeljük el, hogy túlontúl ingerülten, bántóan szóltunk a gyerekhez, vagy rosszul kezeltünk egy helyzetet. Rájövünk, hogy hibát követtünk el, és emiatt kellemetlenül érezzük, talán szégyelljük is magunkat.
Konstruktív, építő jellegű bűntudatról akkor beszélhetünk, ha levonjuk a tanulságot és átgondoljuk, mit fogunk legközelebb másképp csinálni.
Ha van rá lehetőségünk, kijavítjuk, orvosoljuk a hibát, elnézést kérünk.
Mindeközben megértően, türelmesen viszonyulunk magunkhoz. Mert tudjuk, hogy mindenki hibázik, és ettől még nem vagyunk rossz anyák.
Nagy a különbség a „hibáztam”, a „rosszul reagáltam” és a „rossz anya vagyok” gondolatok között. Ha nem önmagunkat, hanem a tetteinket minősítjük, megóvjuk magunkat egy csomó felesleges szenvedéstől.
Ez a fajta bűntudat tehát hasznos lehet és segíthet abban, hogy jobb anyává, jobb emberré váljunk. Hiszen tanulunk belőle, fejlődünk, de közben nem bántjuk magunkat.
Hozzászólás zárolva.