Egy idegenvezető feljegyzései
Luxus élet Indiában a maharadzsa palotájában
Földváry Eszter idegenvezető most Indiába kalauzol el minket, ahol a helyi maharadzsa palotájában töltött csoportjával két éjszakát. Egy amerikai utazási iroda munkatársaként több mint negyven éve kísér turistákat szerte a világban. Eddig huszonötször utazta körbe a Földet, de most ő is, mint a turizmusban dolgozók többsége kényszerszabadságon van. Szabadidejében a fotóit rendezgeti és feljegyzéseket készít emlékeiből, amelyek közül néhányat a következő hetekben vendégszerzőként az Életforma olvasóival is megoszt.
Indiai utunk során Dzsodhpurba, Rádzsasztán kék városába érkeztünk meg, ahol a helyi maharadzsa palotájában töltöttünk két éjszakát. Az Umaid Bhawan palota a világ egyik legnagyobb magánrezidenciája. Nagyon érdekes az építésének története is. Az 1920-as években hatalmas szárazság sújtotta három éven keresztül Dzsodhpur környékét és éhínséggel fenyegette a lakosságot. Falusi küldöttség érkezett segítségért a maharadzsához. Az uralkodó elhatározta, hogy felépítteti ezt a hatalmas építményt, ami évekre munkát és jövedelmet biztosított a helyi embereknek.
A palota egy része ma is a maharadzsa, II. Gaj Singh otthona. Ő volt az első, aki 1971-ben hatalmas palotájának egy részét luxus szállodává alakíttatta át, amikor megváltoztak Indiában a politikai viszonyok és a maharadzsák elvesztették jövedelmük nagy részét. Az uralkodóknak üzleti vállalkozásba kellett kezdeniük, hogy fenn tudják tartani a tulajdonukban lévő ősi épületeket és a megélhetésük is biztosítva legyen. Nem mindenki volt képes haladni a korral és a megváltozott élethelyzettel.
Pompás bevonulás
A birtok díszes kovácsoltvas kapujánál fáklyás díszőrség várt minket. Ahogy közeledtünk a palotához, egyre inkább egy elvarázsolt mesevilágba érkeztünk. Színpompás mintákkal telepingált elefántok álltak sorfalat, hajtóik, a mahutok ünnepi ruhában ültek rajtuk. Rózsa szirmok hullottak a fejünkre, ahogy felsétáltunk a palota lépcsőjén, amit virágszőnyeg borított a tiszteletünkre. A bejáratnál gyönyörű, száris hölgyek piros festékkel rajzoltak egy pöttyöt a homlokunkra, az úgynevezett bindit, ami megvéd a rontástól. Ezzel fogadnak minden vendéget Indiában. A sárgás homokkőből megépített palota látványa mindenkit lenyűgözött.
Belépve a hatalmas kupolacsarnokba, elállt a lélegzetünk. Mennyezetét aranyfüst lemez borította, padlóján színes márványból kirakott minta volt, az épületet egy szépséges park vette körül.
Szobáink sem a hétköznapi szállodai szobákra emlékeztettek, mindegyik más méretű volt és másképp volt berendezve. A lépcsőház falán egyszer csak szembe találtam magam egy tigrissel. Persze ez nem is csoda, hiszen a tigrisvadászat mindig is kedvelt elfoglaltsága volt a helyi arisztokráciának. A folyosón szobám felé tovább haladva újabb kitömött állatok trófeái ijesztettek rám. Szolgák hada várta, hogy elkísérhessenek minket, ami igencsak hasznos volt, mert egyedül úgy eltévedtünk volna a hatalmas épületben, mint Jancsi és Juliska az erdőben. Este többen elveszve bolyongtak a termekben és a folyosókon, mire megtalálták a parkhoz vezető lépcsőt, ahol várt minket a vacsora.
Hozzászólás zárolva.