Nyári könyvajánló: Theresa Caputo Elengedés
Theresa Caputot legtöbben onnan ismerjük, hogy ő a Született médium tévésorozat sztárja. Long Islanden született, ás azóta is ott praktizáló hölgy azonban szerzőként is sikeres, könyvei sorra a New York Times bestseller-listáján landolnak. Közülük a legújabb, az Elengedés mostanában különösen aktuális témával foglalkozik. Mörk Leonóra író, újságíró most ezt a könyvet ajánlja a nyári szabadsághoz.
Theresával akkor ismerkedtem meg, amikor évekkel ezelőtt én fordítottam le magyarul elsőként megjelent, Élet az élet után című könyvét. Ismeretségünk egyoldalúra sikeredett, mert bár véletlenül épp akkoriban készültem New Yorkba, és az ügynöksége kezdetben azzal kecsegtetett, csinálhatok vele interjút, a beszélgetés végül elmaradt. Theresa élete azonban személyes találkozás nélkül is olyan izgalmas, hogy a legjobban a második könyvének a címe illik rá: Ilyet nem lehet kitalálni!
Az olasz családból származó kislányt gyerekkora óta kísértette az érzés, hogy más, mint a többiek. Rendszeresen furcsa víziókat látott, fóbiák és szorongások gyötörték, éjszakánként hangosan sikoltozva ébredt fel a rémálmokból. Négyévesen visszatérő álmokban üzent neki az a valaki, akit később Szellemnek nevezett, és megpróbálta megértetni vele, azok közé a kiválasztottak közé tartozik, akik képesek beszélgetni a túlvilágra költözött személyekkel. Ő azonban sokáig nem volt hajlandó elfogadni ezt az adottságát. Egészen addig nem, amíg, már felnőttként, be nem iratkozott egy spirituális tanfolyamra, ahol az oktató egyszer csak odafordult hozzá, és közölte: te médium vagy! Theresa azóta valóban médiumként dolgozik, és ahogy fogalmaz, azt tartja a legfontosabb céljának, hogy megértesse az emberekkel, az élet több, mint a hétköznapi, fizikai valóság. Az elhunyt szeretteink a túlvilágról is figyelnek minket, vigyáznak ránk, jeleket küldenek nekünk, csak meg kell tanulnunk észrevenni ezeket. Ezt az alapgondolatot viszi tovább az Elengedés is.
Az „engedd el!” mára kissé elkoptatott divatszóvá vált. Nem véletlenül születtek róla olyan viccek, hogy vannak dolgok, amiket el kell engedni, például a jeges lejtőn jobbról érkező, negyventonnás teherautót. Aztán jött a koronavírus járvány, és a szó új jelentőséget nyert. Hiszen mindannyian elveszítettünk valakit vagy valamit, ha mást nem, a régi, kényelmesen berendezett életünket.
Hozzászólás zárolva.