„A konfliktuskezelést már pici korban meg kellene tanulni”

2004 óta foglalkozol harcművészetekkel, 2011-ben kezdtél el női önvédelmet oktatni. Volt valamilyen rossz élmény, személyes tapasztalat, ami erre inspirált?

Szerencsére nem volt semmilyen rossz élményem, persze voltak kisebb konfliktusok főleg fiatalabb koromban, de nem ért traumatikus esemény. Természetemnél fogva tudatos és előrelátó a személyiségem. Ebből ered, hogy szeretek mindenre felkészülni, ezért kezdtem el érdeklődni a harcművészetek iránt is. Mindig is sportoltam, de sokáig a csapatsportot részesítettem előnybe. Hosszú ideig röplabdáztam, 24 éves voltam mikor azt gondoltam, ideje valami mást is kipróbálni. Ekkor jött a harcművészeti vonal az életembe. Az fogott meg benne, hogy nagyon hasznos tudást ad és megnyugtatott az a tudat is, hogy ha bármi történik, tudok rá megfelelően reagálni. Aztán egyik dologból jött a másik, és 10 évvel ezelőtt elindítottam az első önvédelmi lánycsoportomat. Kezdetben az ismeretségi körömből próbáltam hozzá résztvevőket toborozni, de rengeteg sztereotípiával szembesültem. Sokan úgy gondolták, hogy a nők ilyesmire nem képesek, gyenge hozzá a fizikumuk és különben is minek verekednek. Ám ezek a vélemények csak még inkább inspiráltak engem, gondoltam, hogy na majd én bebizonyítom nektek, hogy nem így van.

Szerinted mindenkinek szüksége van arra, hogy meg tudja védeni magát?

Az életünknek része kell, hogy legyen az, hogy megtudjuk védeni magunkat. Az önvédelem viszont nem egyenlő a verekedéssel, a fizikai erőfölénnyel és ezt sokan elfelejtik. A harcművészeteket sosem használjuk másra csak védelemre, nem élünk vissza a megszerzett tudásunkkal. Ezért is dolgoztam ki a egy saját speciális módszert, melyekben konkrét szituációk segítségével tanuljuk meg a különböző technikákat. Nem kell megijedni, mert bárki meg tudja tanulni őket. Volt olyan tanítványom, aki még tesiből is fel volt mentve, mégis mentek neki a gyakorlatok, lelkesen járt az edzésekre és nagyon jól fejlődött. Szóval mozgásformának sem utolsó.

Azt írod magadról a honalpodon, hogy nemcsak fizikálisan, de mentálisan, pszichésen is felkészíted a hozzád fordulókat. Mit jelent ez pontosan?

Alapvetően a női önvédelmi edzéseken nem csak technikákat tanulunk, de sokat beszélgetünk is. Elsajátítjuk, hogyan lehet kommunikálni testbeszéddel vagy élő szóban egy problémás szituációban. A tréningek során kiderül, hogy mennyire van rendben az ember saját magával, mennyire szereti önmagát, ez azért fontos, mert ez az alapja mindennek. Mi az, amit megtehetnek velem és mi az, amit nem? Mennyire hallgatok a megérzéseimre? Felismerem-e a veszélyt, és ha igen, képes vagyok-e cselekedni? Muszáj ezeket a kérdéseket mindenkinek tisztáznia magában. Szerencsére, ahogy múlik az idő, az órák alkalmával látom, hogy a tanítványaim sokkal magabiztosabbak lesznek. Párhuzamosan fejlődik a technika tudásuk és az önbizalmuk. Ez a fejlődés pedig kihat az életük egyéb területeire is. Sokszor mesélik, hogy a munkahelyen egy tárgyaláson is megváltozik a stílusuk, határozottabbak lesznek jobban kiállnak magukért, de ugyanez igaz akár párkapcsolati téren is.

Többféle kurzusod is van, nők számára, gyerekeknek, személyi oktatás is. Melyik a legnépszerűbb?

Mindegyikre van igény van, de a gyerekfoglalkozásokra egyre többen jönnek mostanában, óvodások sőt már bölcsisek is vannak a csoportban. Amikor közösségbe kerül a gyerek, a szülőknek általában igénye lesz erre. Női vendégeim gyakran egy költözés, hosszabb utazás előtt keresnek fel, vagy ha például megváltozik a munkarendjük, éjszaka vagy hajnalban kell dolgozniuk és felmerül bennük, hogy veszélynek vannak kitéve.