A balett fenegyereke Budapesten
Ma este először lép fel Magyarországon Szergej Polunyin. A Margitszigeti Szabadtéri Színházban mutatja be társulatával a Raszputyin című táncdrámát. A táncos nehéz természetéről híres. Ezért is volt meglepetés, hogy a sajtó számára nyilvános mesterkurzuson, melyet a balettintézet növendékeinek tartott, egy csendes, barátságos, támogató Polunyinnal találkoztam. Semmi sztárallűr. S bár a menedzsere minden percét beosztja, a gyerekekre mégis kétszer annyi időt szánt, mint eredetileg tervezték. Később saját kisfiáról, a tanítás öröméről és természetesen Raszputyinról is mesélt.
A kis Szergej, a 90-es évek elején egy Ukrán kikötővárosban, Herszonban szertornázott. Nyolc évesen váltott a balettre. Kijevben tanult tovább, de nem sokáig, pályája szédületes tempóban ívelt felfelé. Alig 13 évesen felvették a londoni Royal Ballett Schoolba, ahol tehetségét látva osztályokkal feljebb léptették. Rövidesen már főszerepeket bíztak rá. 19 évesen ő lett a királyi balett legfiatalabb vezető táncosa. A hirtelen jött sikert, mint sok más nagy művész, nem tudta feldolgozni. Magánéleti kilengéseitől, drogos túlkapásaitól volt hangos a nemzetközi sajtó. Aztán meglépte, amit előtte senki. 23 évesen, túlterheltségre hivatkozva, felmondott az álomtársulatnál.
Tetoválószalont nyitott, ő maga is számtalan tetoválást visel. A tánc azonban nem eresztette. Televíziós tehetségkutató versenyt nyert, majd Moszkvában visszatért a színpadra. Ma már szűkszavúan nyilatkozik erről a zűrös időszakról.
„Iskolás koromban nagyon szerettem táncolni, majd később elutasítottam. Egészen 29 éves koromig hadakoztam a táncos léttel. Akkor értem meg arra, hogy elfogadjam, ez az életem.”
Talán épp az átéltek hatására különösen fontos számára, hogy bármerre jár, mindenütt találkozzon a jövő balett táncosaival. A Magyar Táncművészeti Egyetem növendékeinek a főpróba előtt tartott mesterkurzust a Margitszigeten.
„A Los Angeles-i Balettakadémián tanítottam először. Ott jöttem rá, hogy milyen boldogság átadni a tudásomat. Arra törekszem, hogy minden fellépésem helyszínén találkozhassak az adott ország növendékeivel. Óriási élmény, de pokoli nehéz. Egy foglalkozás, néhány óra alatt igyekszem a lehető legtöbb szakmai fogást megmutatni a fiataloknak.”
A szemlátomást reszkető lábú gyerekeket hamar megnyugtatta csendes, segítő instrukcióival. Minden ifjú táncoshoz volt egy biztató szava, egy-egy pozíciót korrigáló mozdulata. Szerény, közvetlen stílusában már nyoma sem volt a botrányhősnek. Ahogy mondja, sokat tanul másfél éves kisfiától, aki a Mir, azaz Béke nevet kapta.
„A gyerekemmel érzelmi alapú a kapcsolatunk. Azt érzi, ami bennem van. Ezért arra törekszem, hogy bennem jó energiák legyenek, amik szavak nélkül is hatnak rá. Elfogadó vagyok vele, tiszteletben tartom a saját személyiségét. Amikor megszületett, azt hittem, itt egy új kis Szergej. Meg kellett tanulnom, hogy ő egy önálló ember, és hogy milyen felnőtt lesz belőle, azzal kapcsolatban óriási a felelősségem.”
Hozzászólás zárolva.