Vintage videójátékok több millió dollárért
Már nem csak néhány hóbortos játékmániás megmosolyogtató hobbija, hanem komoly régiséggyűjtők által keresett tárgyak a régi videójátékok. Sokan befektetési céllal vásárolják már az aukciósházak kínálatában is megjelenő Super Mario és más ikonikus korai videójátékokat.
Roberto Dillon több mint 12 évvel ezelőtt kezdett el vinatge (régi, vagy másként fogalmazva retro) videojátékokat gyűjteni. A témában aukciós oldalakat böngészett, mellette pedig kereste a kapcsolatot azokkal, akiknek hasonló volt az érdeklődési köre, hogy az akkor még szokatlannak számító hobbiját ne csak magányosan kelljen művelnie. Abban az időben egyetértés honolt a gyűjtők között, hogy a régi játékok vásárlása „egyfajta sajátos hóbort” – emlékezik vissza az akkori időkre a civilben akadémikus Roberto.
A legtöbb gyűjtő egyszerűen csak „nosztalgiázott” a gyerekkori játékokkal – fogalmazott Dillon egy interjúban. „Nem is gondoltunk arra, hogy a játékok értékkel bíró tárgyak, egyfajta történelmi relikviák lesznek, amelyeket érdemes lesz megőrizni.”
Mára azonban mindez valósággá vált.
Az 1985-ben piacra dobott „Super Mario Bros” egyik bontatlan példánya rekordot döntött augusztus elején, amikor 2 millió dollárért kelt el.
A Nintendo Entertainment System (NES) által fejlesztett eredeti példány a harmadik volt egy hónapon belül, amely megdöntötte a világ legdrágább videójátékának korábbi rekordját.
Néhány héttel előtte pedig a „Super Mario 64” 1996 -os, bontatlan példánya lett a legdrágább aukción eladott videojáték. Az ára 1,5 millió dollár volt. Ezzel megdöntötte a két nappal korábbi rekordot, az 1987 -es „The Legend of Zelda” 870 ezer dollárt érő példányát.
Aukciós házak álltak rá kereskedésükre
A retro játékok piaca hatalmas ütemben fejlődik, számos aukciósház már kifejezetten rá is állt ezeknek a „műtárgyaknak” az árverési kereskedelmére, árbecslésére.
Mindez ugyanakkor nem csak Dillon hobbija, hanem a munkája is. Ő a szingapúri James Cook Egyetem Videó-, és Számítógépes Játékok Múzeumának alapítója és kurátora, amely a rendkívül gazdag, mintegy félezer játékot tartalmazó gyűjteményen keresztül mutatja be az ágazat fejlődését.
A retro videojátékok egyfajta modern ereklyévé váltak, magyarázza Dillon.
Ezekben a „tárgyakban” egyszerre találkozik össze a múltba révedő nosztalgia, a popkultúra és technológiai fejlődés; a játékokat szemlélve nem csak a technológia folyamatos fejlődése szembeötlő, de az is, hogyan változott az ízlésünk az elmúlt pár évtizedben.
Nem mindenki gazdagszik azonban meg, aki ilyen régi videójátékokat birtokol. Egy korabeli Nintendo vagy Sega értékét nagyban befolyásolja a kiadás éve és helye, hogy mekkora szériában került a piacra és persze az is, hogy még az eredeti, bontatlan formában őrizte-e meg tulajdonosa, vagy már ki van nyitva. A kézikönyvek sértetlensége is nagyon fontos.
Hozzászólás zárolva.