Szlovénia az új Ausztria? Élet a Bledi-tó partján
Gyönyörű hegyek, tiszta, szép falvak, városok tele virággal, végtelen kedves emberek. A mesébe illő táj, az osztrák szervezettség és az olasz életszeretet találkozása azt eredményezi, hogy télen nyáron egyaránt rengeteg turista fedezi fel Szlovéniát. Mi a Bledi-tó környékén jártunk és három csodálatos napot töltöttünk el ezen a vidéken.
Vannak helyek Európában, amelyeket legalább egyszer az életben látni kell. Erre általában akkor jön rá az ember, amikor ott van. Az egyik ilyen „bakancslistás” úticél Szlovénia leghíresebb vidéke, a Bledi-tó, ahol bármely évszakban egy programdús hosszú hétvégét tölthet el az ember.
Budapestről indulva öt óra autóút után, aminek nagyrésze autópálya, viszonylag frissen érkeztünk meg Bled városába. Szállásunk a központtól 15 perc sétára volt a hegyek irányában, ahol ott tudtuk hagyni az autónkat. Jó döntés volt a szállásválasztás, a belvárosban ugyanis mindez reménytelen vállalkozásnak tűnt, ugyanis sehol sincsenek parkolók. A város szélén, központi parkolókban lehet letenni az autót, vagy a szállodák elkerített parkolójában, ha ott lakik az ember.
Első program: a tó felfedezése
Csak egy kicsit szerettünk volna sétálni a tó körül, végül két óra alatt körbejártuk. Így fedeztük fel a különböző programokat, amelyeket másnap meg is valósítottunk. A 6 kilométer hosszú, szépen kiépített gyalogos és kerékpáros úton annyi izgalmas benyomás ért, hogy nem tudtunk visszafordulni. Néztük a tópartján strandoló és a tóban fürdőző embereket, a sok sup-ost és csónakázót, akik a lemenő nap fényében élvezték a békét, nyugalmat a tó közepén. Néha elektromos kerékpáron elhúzott mellettünk egy-két nyugdíjas és jó néhány lelkes fiatalabb futó.
Sziget a víz közepén
Kötelező program, amit mi sem hagytunk ki, a tó közepén található aprócska sziget (Blejski otok) felkeresése. Kizárólag csónakkal vagy a helyi pletna bárkával lehet megközelíteni. Legfőbb látnivalója a 17. században épült Nagyboldogasszony búcsújáró templom, amelyhez 99 lépcső vezet. Mi megszámoltuk, tényleg annyi. A harangot is megkongattuk, a legenda szerint ugyanis, ha valaki háromszor meghúzza a harang kötelét, nagy szerencse vár rá.
Hozzászólás zárolva.