Tíz ma is aktuális idézet Krúdy Gyula tollából

Krúdy Gyula Nyíregyházán látta meg a napvilágot, itt járta ki az elemi iskolát. Szatmárnémetiben tanult, majd Podolinban, az utolsó vizsgáit szülővárosában tette le. 1892-ben jelent meg az első novellája, újságíró lett Debrecenben, majd Nagyváradon. 1896-ban a Millenium évében Budapestre költözött, újságíróként itt vált híressé.

Dolgozott a Fővárosi Lapoknak, és az Egyetértés Lapoknak, havonta 5-8 novelláját publikálták különböző újságok. Az országos elismertségét az 1913-ban megjelent A vörös postakocsi című regénye hozta meg számára a Szinbádról írt sorozata mellett.

Krúdy előszeretettel írt álnéven, gyakori álneve volt az Ábrándi, Alföldi remete, Balatoni remete, Fráter Julius, Gyula bácsi, Jó barát, Kuruc levente, Mélacsai, Mézes­kalácsi, Nők öreg híve, Óbudai remete, Pletykási, Régi ablakok alatt sétáló, Rezeda úr, Rezeda Marcell, Szigeti harkály, Szigeti remete, Szigeti sétáló, Szindbád, Templárius, Török Gedeon.

Részt vett az őszirózsás forradalomban, ami miatt a karrierjében egy törés keletkezett, mert a forradalom miatt mellőzték műveit. 1926-1927-ben évek óta lappangó betegsége miatt szanatóriumba került nehézlégzés, máj-, gyomor-, tüdőproblémák, szervi szívbaj betegségekkel. Sokat és sokáig kezelték, ám ezek a kezelések csak ideiglenesen javítottak az állapotán. Méltatlanul szegényen és eladósodva érte a halál 1933 május 12-én.

10 felejthetetlen idézetet hoztunk Krúdy Gyula műveiből az íróra emlékezve.

Az asszonynak egyetlen fegyvere van: ártatlansága és hűsége.

Nem vagyunk mások, mint folytatásai a régi időnek, a lábnyomok továbbmennek ugyanazon az úton, jó szem kell hozzá, hogy megláthassa valaki, hol végződik az egyik nemzedék lábnyoma és hol folytatódik az új nemzedéké.

A gondolatokat úgy lehet dresszírozni, mint a jó kutyákat. Bolond ember az, aki galambszárnyra bízza a gondolatait. A galambok ide-oda röpködnek. Még bolondabb az, aki vadkacsa módjára szoktatja a gondolatait. Ezek a zöldfejű, hideg madarak mindig csak a vadvizeket, a hűvös tavakat keresik. Nem lehet gondolkozást tanulni senkitől, mert a gondolat egyedülvaló, amint érezni nem lehet megtanulni… De mégis van valami, fiam, ami megsegít. Dresszírozni kell a gondolatokat.

Egyedül születik, egyedül hal meg az ember. A szerelmes leveleit is egymagában kell megírnia.

Az íráshoz éppen olyan hajlandóság kell, mint a takácssághoz vagy hímzéshez. Valahogy úgy képzelem, hogy hallatlan engedelmesnek kell lenni a kéznek, amely a gondolatokat átveszi, és a betűket a papirosra rajzolja. Az ujjakban, a kézben rejtőzhetik valamely kis szellem, amely felébred a hívásra, és kezdi a maga tennivalóit; viszi a tollat az ismeretlenségbe, a papiros fehér tengerén.

Nem járnak egyformán az órák. Van órája a részeg embernek és a bolondnak. Az ebédnek és a halálnak. A fiatalságnak és az öregedésnek.