A kutyák is igénylik a rendszert: így alakítsuk ki jól a napi rutint

Miért fontos a megfelelő rutin kialakítása?

Egy kutya családba fogadása előtt mindenképp gondoljuk át, hogy mennyi felelősséggel, idővel és energiával jár majd a nevelésük. Emellett arra is tudatosan kell készítenünk magunkat, hogy rendkívül fontos a napi rutinjuk megfelelő kiépítése a hétköznapokra. Ez a munkánk, a magánéletünk és a kutya kiegyensúlyozottsága, illetve biztonságérzete miatt is elengedhetetlen. Sokan beleesnek abba a hibába, hogy nem mérik fel a rendelkezésükre álló szabadidőt, emiatt pedig a négylábú kedvenc nem kapja meg az igényelt törődést és stabilitást. Ez pedig megnehezíti az együttélést, az összecsiszolódást és sajnos általában véve a hétköznapokat is.

A napi rutinjuk kiépítésével azonban jobban átláthatjuk, mikor és mire van időnk velük, ráadásul mi magunk is rendszerezett mindennapoknak vághatunk neki. A tervezett rutinban láthatjuk, hogy bizonyos időintervallumokban mennyi időt tudunk szánni a tanításukra, a szeretgetésükre, illetve arra, hogy kiépüljön bennük a falkaérzés, valamint az is, hol van a helyük a családon belül.

Mit történik, ha erre nem figyelünk?

Ha erre nem figyelünk, gyorsan ki tudnak alakulni a különböző viselkedésbeli problémák, illetve szeparációs problémák. Ezek nemcsak azt jelzik, hogy a kutya nem érzi jól magát az otthonában, hanem azt is, hogy általánosságban véve nem boldog, nekünk pedig rengeteg álmatlan éjszakát és fárasztó napokat tud okozni. Ha ez történik, hamar érezhetjük tehernek az állattartást, miközben ennek alapvetően a boldogságunk egyik legnagyobb forrásának kellene lennie.

Hogyan alakítsuk ki a rutint?

Erre ugyan nincs bevált módszer, hiszen csak úgy, mint az emberek esetében, minden kutya más és más, így mást igényel. De az mindenképp meg tudja könnyíteni a dolgunkat, ha a saját rutinunkkal szinkronizáljuk össze az övét. Erre jó módszer, ha a reggeli ébredéstől a munkában töltött időnkön át, egészen a lefekvésig felírjuk, mikor és mit csinálunk, illetve az mennyi időt vesz el a napunkból. Eköré pedig szépen felépíthetjük, hogy mikor szánunk időt a kis kedvencünkre.

Ez persze csak eleinte fontos, hiszen aztán úgyis meglátjuk majd, hogy a kisállatunknak milyen preferenciái vannak, és e szerint is alakíthatunk a terveinken. Emellett alapvetően célszerű a kutyánkkal úgy gondolkodni, mint egy valódi társsal, nem egyszerű háziállattal. Azaz: vigyük magunkkal mindenhová, ahová csak tudjuk – így nem feltétlenül kell „köré” szerveznünk mindent. Ehhez persze szükség van arra, hogy szeressen társaságban lenni, legyen egy alapengedelmessége, illetve a többi kutya körében is jól érezze magát.

A rutin elsősorban a fő sétáltatásokra és az etetésre összpontosuljon. Legyen tisztában a kedvencünk azzal, hogy mely napszakokban történik a séta – a legjobb, ha ez minden nap körülbelül ugyanakkor történik. A mozgás után kaphat kutyaeledelt, majd jöhet a pihenés, hiszen evés után 1-2 órán át semmiképp sem szabad szaladgálniuk. Evés előtt érdemes beiktatni a napi oktatást, gyakorlást is, hiszen éhesen motiváltabbak a jutalomfalatokat illetően. A köztes időkben a kiskutyánk szívesen pihen, játszik a rágókájával vagy alszik mellettünk, amíg mi dolgozunk.

Figyeljük meg a saját kutyánk igényeit!

Ahogyan már említettük, akárcsak mi emberek, a kutyák is más-más személyiséggel, igényekkel rendelkeznek. Míg az egyiknek több időre van szüksége az energiái levezetésére, addig a másiknak elég egy rövidebb, negyedórás séta és egy kis napon sütkérezés. Ugyanez igaz az etetésükre is, mivel bizonyos kutyaeledelek nem feltétlen válnak be két különböző korú és nagyságú négylábúnál. Ehhez persze elengedhetetlen a sok és minőségi együtt töltött idő, ami alatt kitapasztaljuk, mire is van szüksége a kutyusunknak.

Mit csináljunk, ha nem bírjuk egyedül?

A újonnan magunkhoz vett kutyák esetében számoljunk azzal, hogy egy ideig otthon kell majd velük lennünk és fokozatosan kell őket az egyedülléthez szoktatni. Azaz: vegyünk ki szabadságot, hiszen valószínű, hogy az első napok során kijönnek majd olyan tulajdonságok, viselkedésformák, amelyeket egy kis törődéssel és megértéssel gyorsan orvosolni tudunk.

Ám ha a figyelem és a foglalkozás nem ér célt, akkor se keseredjünk el, ugyanis állatorvosunk és szakosodott trénerek segítségét is bátran kérhetjük. Az ő szakmai tudásukkal gyorsan és egyszerűen fényt lehet deríteni a kutyánk viselkedésének okára, akárcsak arra, hogyan tehetjük boldoggá és harmonikussá a közösen töltött mindennapokat.

A fent említett tippeket és tanácsokat azért is érdemes megfogadni, mert a kutya is érző lény, akinek szüksége van a közelségünkre, megértésünkre és ami a legfontosabb, a szeretetünkre. Így csak akkor vágjunk bele ebbe a kalanda, ha azt teljes bedobással tudjuk csinálni!